Találkozások (Mt 07:21-27)

Jézus ismerősei
Az álruhás Jézussal gyakran találkozunk. Amikor színről színre találkozni fogunk vele, biztosan fel fogjuk ismerni őt, de az már egyáltalán nem biztos, hogy ő is fel fog ismerni bennünket. Lehetséges, hogy kedves ismerősként fogad, de az is lehet, hogy idegenként tekint ránk és azt mondja nekünk: „nem ismertelek soha benneteket.” Jézussal találkozunk, amikor megnyitjuk szívünket tanítása előtt, amikor bizalmunk bizonyítékaként szavai szerint cselekszünk, és szolgáljuk őt embertestvéreinkben. Jézus kedves ismerőseivé, sőt rokonaivá válunk, ha hallgatunk rá, ha szavai szerint cselekszünk, ha sziklaalapra épülünk. Vö. Mk 3:31-35
Sziklaalap
Isten maga a Szeretet. Jézus szavai utat mutatnak életünk sziklaalapjához, utat mutatnak szeretni képes szívünkhöz, utat mutatnak Istenhez. Szívünkben a Szeretet arról tanúskodik, hogy Jézushoz hasonlóan, bennünk is testet ölt az Isten. A Szeretet nem múlik el soha, szeretetkapcsolataink mindörökké élnek. A Szeretet örökkévalóságához, ténylegességéhez képest, minden más érték; még a karizmák is, még a hit és a remény is csak viszonylagos értékek lehetnek.
Karizmák
Lehetséges, hogy valakinek prófétáló tehetsége van, Jézus nevében ördögöket űz, sőt csodákat tesz; és mégis, Jézus úgy tekint rá, mint idegenre. Az Apostol így vall erről a lehetőségről: „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha Szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha Szeretet nincs bennem, semmi vagyok. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha Szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” 1Kor 13:1-3
A Szeretet ismérvei
A Szeretet himnusza a Szeretet; végül is az Isten ismérveiről szól. Kiemelkedő ismérve a Szeretetnek az, hogy a Szeretet „a rosszat nem rója fel.” A Szeretet nem tud megbocsátani, mert nincs mit megbocsátania. Ha felróná a rosszat akkor igen, akkor meg tudna bocsátani, de a rosszat nem rója fel. Aki felrója a rosszat, akinek sokáig módjában állt vádolni bennünket Isten színe előtt, az a Sátán. A Sátán Mennyből való letaszításáról így ír Szent János apostol: „Ekkor harsány hangot hallottam az égben: Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt”. Jel 12:10
Isten az ő Fiában kiengesztelődött velünk, nincs, aki vádoljon bennünket őelőtte. Mennyei erők működnek, meg lehet térni, érdemes megtérni! Engedhetünk a Szeretet vonzásának. Mennyei Atyánk tárt karokkal vár bennünket, elénk siet, és mielőtt megszólalhatnánk a nyakunkba borul. Vö. Lk 15:20
Kerékjártó Mihály