KERESZTÚT

Azért jöttem, hogy itt legyek…! Jézusom, most, veled legyek!
Idehozott a bűnbánat, s a szeretet - mely megingatta
a hegyeket-, de megmozdítja-e szívemet?!

Ez ÚT, legyen önvizsgálat!...
Te, életedet adtad értem, ÉRTED Uram,
-én, mit teszek?!

Első állomás: Jézust halálra ítélik

Imádunk téged Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által, megváltottad a világot.

Itt állunk most Pilátusnál…
Mindenki csak köpköd és bánt!
Káromolva arcul vernek…
Feladtak , s most megtagadnak!
Inkább, gonoszt választanak, s elítélnek, Jézusom!..

S én, Uram, én mit teszek?
Ostoroznak, korbácsolnak, -
s ebben én is segítek: mert nem védlek meg!
Nem állok melléd, Istenem! Csak hallgatok, …csak hallgatok..!

De akkor hát, hol a hitem?!
Megyek tovább és keresem…

Könyörül rajtunk Uram! Könyörülj rajtunk!

Második állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Imádunk Krisztus, és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Édes Jézus megyek veled, ahogy viszed keresztedet
- rajta az én bűneimet!

És én Uram, én, mit teszek?!
Megtagadlak!...sokszor bizony, -társaságban- megteszem...,
mert nem oly’ sikkes felvállalni, vállra venni , s vinni veled
Jézusom…. a keresztedet!

De akkor hát, hol a hitem?!
Megyek tovább, megkeresem..!

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Harmadik állomás : Jézus először esik el

Imádunk Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Viszed- viszed a keresztet…,
elcsigázva, elbotolva, leesel az út porába…
S futok én, hogy felsegítlek?
Tekinteted elér engem –melyet látok a szemekben..?
Észreveszem, hogy Te vársz engem?

Hátha nem, hát hol a hitem!?
Megyek tovább…, még keresem…

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Negyedik állomás: Jézus Anyjával találkozik…

Imádunk Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által, megváltottad a világot.

Íme, itt áll Édesanyád…
Életét is oda adná, hogy segíthessen tenéked!
De, jaj nem lehet…!
Tehetetlen fájdalmában mellé álltam ? Támogattam?
Vigasztaltam a sírókat?! Kérdezem-e: segíthetek?
- mondjuk, neked-, ha bánat tépi a szívedet?!

Hát bizony nem! Hát akkor, hol a hitem?!
Megyek-megyek, megkeresem!

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Ötödik állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet vinni

Imádunk Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által, megváltottad a világot.

Cirenei Simon végül, bár vonakodva, de megtette
- ha rövidke időre is, de keresztfádat átvette.

És én, Uram, én megteszem? Más terheit, én átveszem?!
Vállalom, hogy segítek, más bajain könnyítek?
Sokszor még a magamét se, morgás nélkül cipelem!

Ha ez így van, hol a hitem?!
Továbbmegyek, … és keresem.

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Hatodik állomás: Veronika letörli Jézus arcát.

Imádunk Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Veronika - meleg szívvel-, kendőjével törölte le
verítéked, csorgó véred…

Óh, bár én ezt tettem volna, arcnyomatod lelkem volna!..
Még most sem késő megtennem, a Te arcodat felvennem!
S ha nem teszem, mi lesz hitem?!
Tán’, a Gonosznál keresem?!

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Hetedik állomás: Jézus másodszor esik el.

Imádunk Krisztus és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Másodszor is földre rogytál…
Kimerülten, éhezve – a szeretetet,
mit csak adtál, de alig kaptál..!
Tőlem se!...
Hát, hogy szeretlek?! Egyáltalán észreveszlek, ha elesetten
szembejössz… a testvéremben?!

Ha nem teszem,…még nincs hitem!...
Tovább kell még, hogy keressem!

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Nyolcadik állomás: Jézus beszél az asszonyokhoz.

Imádunk Krisztus és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

-Óh, asszonyok, óh, asszonyok!
Kiapad a „kutatok”, ha csak sírtok énrajtam!
Könnyetekkel gyermeketek öntözzétek,
Szeretetben fürösszétek, én leplembe töröljétek…,
mutassatok be, engem!

S én, igaz hittel így teszek?
Ismeri a gyermekem fölemelő Szereteted?...

De hitem, ha én sem élem…, hogy ismerje gyermekem…?!

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Kilencedik állomás: Jézus harmadszor esik el…

Imádunk Krisztus és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A harmadik elesésed
Még egy-még egy esély nékem, hogy végre lépjek…,
ne lökjek, de felsegítsek !
Az utat járva tegyek végre ÉRTED, én is, valamit!...

És ma, tettem-e már - Szent Nevedben -, bármit is…?!
S ha nem tettem, hát, hol a hitem?!
Még mindig-mindig kereshetem…

Könyörülj rajtunk Uram, Könyörülj rajtunk!

Tizedik állomás: Jézust megfosztják ruháitól.

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

-Mindent adtam…
Semmim sincs már. Pőrén állok…
csak szerető embert várok,…
ki, megszán engem, s betakar!

S óh, Uram én mit teszek?!
Csak nevetek, az otromba vicceken..,
S -ezzel tovább csupaszítlak…!
És legalább adni , adok?! Egyáltalán képes vagyok?
Vagy magamnak harácsolok…, s ma is, keresztet ácsolok?!...

Ha így van Uram, nincs hitem!...
Megyek tovább … és keresem!

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Tizenegyedik állomás: Jézust keresztre feszítik.
Előkerülnek a szegek..!
Kovácsoltam én is egyet, - bűneimnek üllőjén!
S most, földre lökve, rászegeznek keresztedre..,
- talán épp, az én szegemmel!

S én, csak állok…, némán, csendben!
Vagy tán’ kiállok, és kiáltok: Ember, hát az Istent bántod!?

S a Gonosz nevet,… ha nem teszem!
Hát, hol van, hol a hitem?!
Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Tizenkettedik állomás: Jézus meghal a kereszten

Imádunk Krisztus és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Mint kiáltójel, meredez Ég felé a Szent Kereszt!
Rajta ez áll felírva: „A zsidóknak királya!”…
Hazugság, mi áll rajta, mert az egész Világ Királya,
ki e keresztet trónolja!
Szent vérével törli el a bűneinket,
s MEGTART minket, szeretve lehelte ki értünk lelkét,
az ATYA felé – esengve!

ÉRTED, testvér, és ÉNÉRTEM!
Biztos, hogy ezt megértem?!...

Hátha igen, - itt van HITEM!
Megtaláltam… -a keresztfán! Meghalva!
Zokoghatunk, sirathatunk
bűneinket taglalva!

Könyörülj értünk Uram! Könyörülj rajtunk!

Tizenharmadik állomás: Jézust leveszik a keresztről

Imádunk Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A kereszt alatt az Édesanya
Fia testét ölbe tartja… csókolja és siratja..!

Míly’ fájdalom reszkethet
Ő szívében , – Jézust halva tartani az ölében!

De, hitéből erőt merít, - mint amikor egykor fiát,
szűz méhébe fogadta…
Most temetésre kell kísérje…
Elragadja kősír tőle…!
Szívszorító fájdalma!

Vele sírok… bánatában osztozva.
Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Tizennegyedik állomás: Jézust a sírba helyezik.

Imádunk Krisztus és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A közeli sziklasírnak kőölében fekszik Jézus.
Fehér gyolcs közt, talpig vérben…
Poklot járja lelke éppen, bűneinket égetve!
Imádkozzunk együtt, hívek!
Virrasszunk most felette!
Tisztelegve, bűnbánattal boruljunk le előtte!...

Éjszaka van. Mély és sötét…
a csillagok se fénylenek…
Gyászba borult az Ég, és Föld is..!

/Tizenötödik állomás:/
De, a hajnal, közeleg..!
Angyal száll le, s gurítja a nagy követ!...
FÉNYESSÉG gyúl a sírboltban,
s benne JÉZUS közeleg!

Szeg –szaggatta két keze ajándékkal van tele:
MEGVÁLTÁSUNK nyújtja felénk,
Szeretettel és Örömmel együtt kapjuk meg hitünkben!

Nem kell többé már keresnem,
csak megélnem kell, Benned élnem…!
Uram Jézus, légy velem! Ámen !

Pozsonyi Istvánné