2011. augusztus 7., vasárnap

Ismeretlen utakon (Mt 14:22-33)

Jézus jön hozzánk
A mai evangéliumban elsősorban nem az a meglepő, hogy Jézus a vízen jár, hanem az, hogy Péter, az ember jár a vízen. Jézus az örök Atya örök Fia; Isten, aki: „Maga feszítette ki az ég sátorát, és a tenger magas árját lába alá gyűrte.” Jób 9:8 Jób, Isten, szenvedő szolgája szinte megjövendöli azt; hogy Jézus, az Isten Fia tenger hullámain fog taposni. Ahol számunkra nincs út, ott az Istennek van útja. Éjjeli sötétségnek, viharnak és hullámverésnek nincs hatalma arra, hogy Isten előtt a hozzánk vezető utat elzárja.

Ismeretlen utakon
Ezen a reggelen Jézus, egy csendes magányos helyre hívta tanítványait. Amikor a tó túlsó, településektől távoli partján kikötöttek, nem a csend és a magány várta őket, hanem emberek sokasága. Napnyugtával Jézus csendet teremt maga körül. Apostolait csónakba parancsolta, a sokaságot elbocsátotta és az éjszaka nagy részét, a magányos hegytetőn imádságban töltötte. Eközben az apostolok a tengeren ellenszéllel küszködtek. Ismerős természeti erőkkel, jóllehet túlerővel küzdöttek. A vízen közeledő alaktól, megrémültek. A tenger ellen még csak valahogy fel tudják venni a harcot, de egy számukra ismeretlen hatalom megnyilvánulása kétségbe ejti őket.

Jézushoz mehetünk
Rémületüknek Jézus, ismerős hangja vet véget. Bátorság! Én vagyok, ne féljetek! Péter látja a háborgó tengert, a lehúzó örvényeket és látja Jézust. Tapasztalja a hatalmat, amely a lehúzó erőkkel dacolva a hullámok felett áll. A két erő közül Jézusét ítéli nagyobbnak, ezért kéri az Urat: parancsold, hogy hozzád menjek. Nem azt kéri, engedd meg, hogy hozzád menjek, hanem azt, parancsold meg. A megengedést kevésnek tartja Péter. Parancsold meg! Ne az történjen, ami tőlem telik, hanem az történjen, ami tőled telik.

Velünk van az Úr
Reménységgel tölthet el bennünket az a tudat, bátran bízhatunk benne, hogy nemcsak Péter kérésére, de Jézus ma élő tanítványainak a kérésére is; Jézusunk parancsára, az emberileg lehetetlen utak lehetséges utakká, járható utakká válhatnak. Péter a vízen jár, de látva a tenger félelmetes realitását megrémül, és merülni kezd. Ments meg Uram! És Jézus azonnal kinyújtja felé a kezét. Péter pillanatok alatt belátta nincs más menedék számára csak Jézus, és az Úr erős karja megtartotta őt. Az elemek Ura karnyújtásnyira van tőlünk is, bennünket is biztat, bátorság, ne féljetek, én vagyok, és itt vagyok, veletek vagyok, itt és most és mindörökké.
Kerékjártó Mihály

1 megjegyzés:

  1. Sajnos ilyenek vagyunk mint Péter , eröseknek , magabiztosaknak söt büszkéknek is érezzük magunkat , hitünket , katolikus voltunkra de amikor a legcsekélyebb problémával is találkozunk ijjedségünkben megfutamodunk és kétségbe esünk mert nincs meg bennünk az a gyökeres vallásosság , a hit! Barmilyen kicsi próbatétel vagy kellemetlenség miatt eltávolodunk Istentöl , de legyen ez tanúlság számunkra hogy valóban csak egy kéz nyújtásnyira van tölünk a segíység csak tudnunk kell hogy melyék irányba keressük ! Nem kell sokat fáradoznunk ,felkínálja magát csak észre kell hogy vegyük az alkalmat hogy Ö mindig segítni akar rajtunk és vezetni akar az üdvösség útján ,nem vagyunk hüségesek , sem kitartóak a kételyek tengerében sajnos elveszünk a kis hitüségünkben és kételyeinkben ! Kérjük a szentlélek kegyelmét és ne fáradjunk bele minden napi keresztjeink hordozásásba mert annyi keresztet kapunk amennyit el bírunk viselni , sem többet sem kevesebbet ! Adjunk hálát Istennek mindenért mert SZENT , HALHATATLAN és IGAZSÁGOS minden müvében !!!

    VálaszTörlés