2012. november 22., csütörtök

Elszalasztott lehetőségek...

Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi:
- Mondd Apa, neked mennyi az órabéred?
Az apja haragra gerjed:
- Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba!
A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót.

Ahogy az apa ül a fotelben, még forronganak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment betegállományba... Kezébe temeti az arcát.
"Mikor lesz ennek vége?" - kérdezi magától.
Aztán eszébe jut a gyerek. "Talán nem kellett volna így bánnom vele... Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre, azért mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik." - gondolja magában, és elindul felfelé a lépcsőn. Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva játszik magában.
A fiú felnéz, és újra megkérdezi:
- Apa, neked mennyi az órabéred?
- Négy dollár fiam.
- És tudnál nekem adni két dollárt?
Az apa gyanakvó tekintettel ránéz a fiára, és azon töpreng: "Remélem nem valami játékot akar venni belőle magának..." Majd meg is kérdezi tőle:
- Mire kellene neked az a két dollár?
- Mindjárt megmutatom! - mondja a gyermek sejtelmes mosollyal az arcán.
Apja előveszi a két dollárt, és odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá, és előveszi a spórolt pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki. Hozzáteszi a most kapott másik két dollárt, és boldogan az apja felé nyújtja:
- Apa! Most, hogy kifizetem neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játsszunk?

Néhány évvel ezelőtt beszélgettem egy igazán gazdag emberrel, aki a következőt mondta nekem, ami alapjaiban megváltoztatta a gondolkodásomat: "Bármit megtehetek, amit csak akarok. Illetve...egy dolgot mégsem: A 22 éves lányomat már nem tudom visszaültetni a hintába, hogy játszhassak vele.

Forrás: http://uvhirlevel.i-design.hu/archivum.php?page=hetilelekemelo/hl121126
Ha tetszett a történet és a jövőben szeretne minden hétfőn kapni hasonló történeteket, iratkozzon fel az ingyenes Heti Lélekemelő hírlevélre! Feliratkozási lehetőség: http://www.laudetur.hu/?q=lelekemelo 

19 megjegyzés:

  1. A játsszunk felszólító módú igealak, és így két -sz-szel írandó, különösen egy kultúrát terjeszteni kívánó oldalon...(l! fenn, a gyerek szövegében!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szomorú,ha csak ennyi jött át Neked a történetből!!!!

      Törlés
    2. Köszönet az észrevételért, javítva!
      Remélem, azért a tartalomra is figyelt és hasonló észrevételeit más "kultúrát terjeszteni kívánó oldalnak" is megírja!

      Törlés
    3. Milyen jóvolna, ha megértenék a mai szülők (és leendő szülők) is, hogy a gyermekük az egyetlen olyan fogódzó pont, ami egész életükben az öröm forrása számukra.

      Törlés
    4. Nagyon szomoru hogy a tartalom helyett a hibat keresed......sajnallak!

      Törlés
  2. Személyes érintettségedben irtad tán ezt a nyelvtani észrevételt?

    Szomorú!

    VálaszTörlés
  3. Valami igazságra éhség már biztos bújkál nyelvtan tanár testvérünkben,különben nem olvasna ilyen fórumokat. Sajnos azonban még egyenlőre csak kultúrát lát a hitbeli dolgok mögött.Húha.. a bujkál rövid vagy hosszú u? :)

    VálaszTörlés
  4. Ne ítélj, hogy ne ítéltess.
    A segítségért köszönet jár, nem kipellengérezés.
    Valószínűleg tetszett neki a cikk, csak ő azt tartotta fontosnak leírni, amiben segíteni tudott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van. Ám a megjegyzés hangneme, nem egyszerű segítségnyújtást sejtet.

      Törlés
  5. Igazat adok annak, aki észrevételezte a helyesírási hibát; nagyon bosszantó, hogy egyre romlik szép magyar nyelvünk mind a beszédben, mind az írásban. A cikkhez még egy hozzáfűzni valóm van: a dollárt helyettesíthették volna Ft-tal is, egyrészt azért, mert nálunk is aktuális, másrészt az is bosszantó, hogy az amerikanizmus mindenhová betolakodik.

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok!
    Azt hiszem,meg kellene hallgatnotok Zorántól:Üres bölcsőt
    ringat a hold fénye című számot.

    VálaszTörlés
  7. Az egy fantasztikus szám, tényleg érdemes meghallgatni és elgondolkodni.

    VálaszTörlés
  8. Szép a történet, köszönöm!!!
    Csak a magyar nyelvtan kapcsán lenne egy megjegyzésem: "a kisfiú szemébeN(!) könnyek jelennek meg" vagy máshogy: a kisfiú szemébe könnyek szöknek...

    VálaszTörlés
  9. Oh, már nem csak a PPKE-t működteti egy lélektelen szanhedrin? :( (Sajnos,nem tudom,helyesen írtam-e,de a lényeg talán kikövetkeztethető belőle...)

    VálaszTörlés
  10. Le vagyok döbbenve, hogy a többség a helyesírási hibákon van kiakadva,még senkivel nem fordult elő, hogy elírt valamit? Én pl.észre sem vettem ezeket, mert valahogy magával ragadott a történet, és még azzal sem tudtam foglalkozni, hogy a dollár helyett esetleg forintot kellett volna írni, ez ebben a történetben teljesen lényegtelen!!!!!
    Viszont nagyon tanúlsásgos történet!

    VálaszTörlés
  11. Nem a többség szólt, csupán két ember bátorkodott szóvá tenni a helyesírási hibákat, és a többség volt az, aki azt gondolta, hogy milyen szomorú, hogy csak ez jött le neki- pedig DE! Nem ez jött le, tetszett neki nagyon is, de hadd tehesse már szóvá, hogy nem mindegy milyen köntösbe csomagoljuk Isten dolgait, amit tovább akarunk adni másoknak is.Hadd ne legyen már ez bűne annak, aki merészelte megtenni! Isten mindig a legjobbat érdemli tőlünk.

    VálaszTörlés