Jézus, amikor megjelent, az asztalt körül ülő apostolainak, szemükre vetette hitetlenségüket, és keményszívűségüket, hogy azoknak sem hittek, akik őt feltámadva látták.
A hitbeli tapasztalat ígérete
Szomorú statisztikák szólnak arról, hogy a ma élő keresztények döntő többsége nem hisz a feltámadásban. Szent Pál apostol azt írja a korinthusiaknak, ha nincs feltámadás, „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 1Kor 15.19
Ezt a szentírási szakaszt így is lehet fordítani: Ha ebben az életben, csak reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Keresztény életünk alapvető kérdése: hogy hogyan lehet reményünket meghaladó, hitbeli tapasztalatunk? A feltámadás tanúiban teljesül Jézus ígérete: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, és én bennetek.” Jn 14:20 A feltámadás napja hozzánk is elérkezhet, felismerhetjük Krisztus Istenünket; akiben élünk, mozgunk, vagyunk és aki, ugyanakkor bennünk van.
Ezt a szentírási szakaszt így is lehet fordítani: Ha ebben az életben, csak reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Keresztény életünk alapvető kérdése: hogy hogyan lehet reményünket meghaladó, hitbeli tapasztalatunk? A feltámadás tanúiban teljesül Jézus ígérete: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, és én bennetek.” Jn 14:20 A feltámadás napja hozzánk is elérkezhet, felismerhetjük Krisztus Istenünket; akiben élünk, mozgunk, vagyunk és aki, ugyanakkor bennünk van.
A hitbeli tapasztalat motívumai
Akik először találkoztak a feltámadt üdvözítővel azok voltak, akik nemcsak szomorkodtak Jézust elvesztésén, hanem mozgósította is őket szeretett Mesterük halála. Vagy úgy, hogy kimentek Jézus sírjához, vagy pedig úgy, hogy csalódottan lógó orral elhagyják Jeruzsálemet.
A feltámadás első tanúit Jézus emlékezete mozgásba hozta, valamit tesznek Jézus emlékezetére. Az asszonyok korán kelnek, illatos fűszereket vesznek, a sírhoz sietnek, hogy tisztességgel eltemessék Jézust. Az emmauszi tanítványok reményt vesztve, egymás között a nagypénteki szomorú eseményekről beszélgetve, ballagnak hazafelé.
A feltámadás első tanúit Jézus emlékezete mozgásba hozta, valamit tesznek Jézus emlékezetére. Az asszonyok korán kelnek, illatos fűszereket vesznek, a sírhoz sietnek, hogy tisztességgel eltemessék Jézust. Az emmauszi tanítványok reményt vesztve, egymás között a nagypénteki szomorú eseményekről beszélgetve, ballagnak hazafelé.
Jézusra emlékezve
Erősen remélhetjük, ha Jézusra emlékezve élünk és halunk, hitbeli tapasztalatban lesz részünk. Jézus példát adott nekünk arra, hogy úgy éljünk és cselekedjünk, ahogy ő élt és cselekedett. Jézus emlékezete áthatja cselekedeteinket, ha gyakran feltesszük magunknak a kérdést: Mit tenne Jézus az én helyemben? A szenvedést elkerülni nem tudjuk, de nem mindegy, hogy azért szenvedünk, mert az életünket meg akarjuk tartani, vagy pedig azért szenvedünk, amiért Jézus is szenvedett, hogy az életünket oda akarjuk áldozni. Jézus bennünket önfeláldozásra tanít: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.” Mk 8:35 Az Istenember lemond az életéről, hogy életet adjon. Ez az önzés ellentéte. Ez a halál, isteni energiákat szabadít fel, ebből a halálból feltámadás fakad. Isten Új Szövetsége azt mondja: Ha magadat oda tudod ajándékozni, mennyei erők mozdulnak meg és áldanak meg téged feltámadással, csodálatos új élettel és megáldják azt a világot is, amelyben élsz.
Kerékjártó Mihály
Valóban igaz ,ha az embernek ,sikerül odaajándékoznia önmagát a másiknak---akárcsak JÉZUS is TETTE FELTÁMADÁSA ÁLTAL ,mert szeretet minket ,idővel csodálatos dolog történik. Hiszem , előre érthetetlen s titok,DE HA ,állhatatosan kitartunk felfog tárulni maga idejében ,e csoda.
VálaszTörlésCSak is azt mondom ,ne féljünk a beláthatatlan dolgoktól.S magamnak is csakis ezt ajánlom,hiszen ,a legszebb dolgok akkor születnek ,mikor nem is sejtjük ---BÍZD ,CSAKIS ÚJRA ÉLETED KRISZTUSRA,HISZEN Ő MEGMENTI