Örökmécses (Mt 25:01-13)

Üdvtörténeti események
Emlékszünk az Úr ígéreteire: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” Lk 11:9b-10 Ebben a példabeszédben a balga szüzek kérnek, de nem kapnak, keresnek, de nem találnak, zörgetnek, de nem nyitnak nekik ajtót. Az üdvtörténeti események hatással vannak a kinyilatkoztatott igazságok, érvényességére is. Krisztus keresztáldozata például a törvényt a rendelkezéseivel együtt érvénytelenítette. Vö. Ef 2:15

Az evangéliumi szakasz Urunk második eljövetelének üdvtörténeti eseményéről jövendöl, amikor bezárulnak az ajtók, amikor az Úr kegyelmének esztendeje, ígéreteinek érvényessége lejár. Hogy mikor következik be ez az esemény nem tudjuk, azt azonban tudjuk, hogy emberlétünk földi burka egyszer lehullik. Halálunk pillanatában a mi testünk az Istennel való találkozás kiemelkedő helye lesz. A döntő kérdés ebben a találkozásban nem az lesz, hogy mi fel fogjuk-e ismerni őt, a döntő kérdés ebben a találkozásban az lesz, hogy Jézus a mi Urunk megismer-e bennünket!

Mécseseink
Tőlünk függ, hogy régi, jó ismerősként fogad bennünket a mi Urunk, vagy úgy tekint ránk, mint idegenekre. Az evangélium előre jelzi a súlyos ítéletet. „Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket.” Egy evilági lakodalomban nincs ilyen végzetes jelentősége az olajnak, az égő mécsesnek. Ez is mutatja, hogy ez a példázat arról a másik világról szól. Szabad akaratú lényeknek vagyunk teremtve; van, ami csak tőlünk függ. Ezt a tőlünk függő realitást jelzi, az égő, illetve a kiégett mécses.

Lámpásunk olaja
A világban élünk, de nem ebből a világból valók vagyunk. Ennek a világnak a gondja, gazdagsága és gyönyöre belőlünk akar táplálkozni, még energiatartalékainkat is képes kiégetni a lelkünkből. Szükségünk van bölcsességre, okosságra, kiapadhatatlan erőforrásra, hogy lámpásunk olaját, a világ emésztő tűzétől megóvhassuk, hogy Urunk érkezését örömtüzeket gyújtva ünnepelhessük!

Lelkünk örökmécsese
A példabeszéd elhangzása után Jézus éberségre, virrasztásra szólít. Az első keresztények korából maradt fenn az a himnusz, amelyet a keresztség kiszolgáltatása alkalmával énekeltek. „Serkenj fel te, aki alszol, támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus!” Ef 5:14b Fel kell ébrednünk, éberré kell válnunk, virrasztanunk kell, hogy Krisztus világossága beragyoghassa az életünket. Az éberségünk lángját bátran égethetjük, az éberség, a szeretet lángja, kiapadhatatlan erőforrásból táplálkozik. Az éberségünk, lelkünk örökmécsese. Aki szeret az éber. Mélyen alvó édesanyák gyermekük alig hallható nyöszörgésére fel tudnak kelni, fel tudnak ébredni, még arra is, ha gyermekük ki van takarózva és fázik, mert szeretetük virraszt. A szeretet az nem alszik el, nem alszik el velünk együtt. A szeretet maga az éberség, Istenhez ébredő éberség. Aki szeret, ismeri Istent, és az Isten is ismeri őt, mert Isten, maga a szeretet.

Kerékjártó Mihály