Jézus az utolsó vacsora termében halálára készül, mégsem magával van elfoglalva, tanítványait vigasztalja. Jézus, vigasztaló szavai értetlenségbe ütköznek. Az apostolok értetlenségüknek közbeszólásaikkal hangot is adnak. Jézus azt állítja, hogy ismerik az utat, ahova megy, és Tamás közbeszól; nem úgy van, azt sem tudjuk, hogy hova mész honnan, ismernénk az utat.
Jézus azt állítja, hogy ismerik az Atyát, de Fülöp közbeszól; nem úgy van, mutasd meg az Atyát és ez elég nekünk. Jézus kinyilatkoztatja: „Aki engem lát, az látja az Atyát is. Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem.”
Az egység jelenvalósága
Az apostolok akár tudják, akár nem tudják: Ahogyan Jézust látják, ismerik, ugyanúgy látják és ismerik a Mennyei Atyát is. Az Ige testté lett, és ezzel megszűnt a lényeges különbség a szent és a profán között. Minden látszat ellenére, a világ arra felé tart, hogy Isten legyen minden mindenben. Vö. 1Kor 15:28 Assisi Szent Ferenc, egy romos kápolnát javít ki. Mozdulatai nemcsak köveket tettek helyükre, foglaltak a templom egységébe, megigazították az egész egyházat is. Ő ezt akkor, kőműves kanállal a kezében még nem tudta. Sokan tudtukon kívül szolgálják Istent; a családjukban, házi munkával, mosogatással, takarítással, gyermekneveléssel. Isten szeretete az ő Fiában szívére öleli a mindenséget. Ahogy viszonyulunk Isten szeretett világához, abban lelepleződik, hogyan viszonyulunk az Istenhez. A szeretet egyesítő hatalmából fakadóan: Kérdéseinkre a mi eljövendő Urunk Jézus: „A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Mt 25:40
Az egység megmutatkozása
Pünkösdkor a tanítványok életében eljött az a nap, amelyet Jézus megígért nekik: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek.” Jn 14:20 Amikor az Isten mélységeit és az emberi lélek mélységeit is ismerő Lélek betölti a tanítványokat, csak akkor ismerik fel önmagukban Jézust, és ismerik fel Jézust a Mennyei Atyában is, és ismerik fel Jézusban önmagukat.
Az egység gyümölcse
Hogy Krisztus bennünk van, és mi Krisztusban vagyunk, ezt az egységet az első keresztények a Szentlélek világosságában tisztán látták. Tőlük maradt fenn ez a szállóige: „Ha testvéredet láttad, az Urat láttad.” Egységtudatukból fakadt mélységes szeretetük, amely a világ előtt is ismertetőjelükké vált. Így emlegették őket: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást.”
Kerékjártó Mihály
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése