2011. április 28., csütörtök

Istennél kevesebb nem lehet elég! Jn 20:19-31

Jézus egyetemes és meghatározott jelenléte
A mi Istenünk embereket szerető Isten, a mi Istenünk értünk emberekért cselekvő Isten! Jézus az Isten Fia Nagypénteken; nagy nyilvánosság előtt hal meg a kereszten. Jézus világot megváltó halála egyetemes érvényű - Jézus mindenkiért a vérét ontja -, ezzel szemben a mi feltámadt Üdvözítőnk; testi meghatározottságában csak azok számára jelenvaló, akik szeretik őt, akik szomorkodnak az ő elvesztésén, akikben az embereket szerető isteni szeretet visszhangra talál.

Én Jézusom, én Jézusom miért hagytál el engem!
Tamás apostol lehetett az apostolok közül a legszomorúbb. Tamás, az ő szomorúságában önmagába roskadhatott, elszigetelődhetett, hiszen a feltámadás napján nincs együtt apostoltársaival, nem találkozhatott a többiekkel együtt Jézussal. Tamás szomorúsága, Tamás mélységes szeretetéből fakad. Tamás szomorúsága Jézushoz kiáltó szomorúság: Én Jézusom, én Jézusom, miért hagytál el engem!

Jézusnál kevesebb nem elég!
Tamás apostolt nem hatotta meg apostoltársainak a lelkesedése: „Jézus feltámadt, él, találkoztunk vele!” Tamásnak nem elég, az apostoli kollégium, az egész egyház egyöntetű tanúságtétele, Tamásnak Jézusnál kevesebb nem elég! Jézus nyolc nap múlva; talán éppen Tamás apostol kedvéért, Tamás megörvendeztetéséért jelenik meg újra az apostoloknak.

Hitbeli tapasztalat
Nemcsak Tamás apostol számára, minden Istent szerető szív számára, Istennél kevesebb soha sem lehet elég, Jézusnál kevesebb soha sem lehet elég, csak Jézus egyedül lehet elég! Tamás apostol szemmel látható, kézzel fogható bizonyítékot akar. Mindegyik apostolnak szüksége volt valamilyen tapasztalatra. Jánosnak elég volt az üres sír tapasztalata, hogy hinni tudjon, a többieknek ennél többre volt szükségük. Mi nem tudunk úgy találkozni Jézussal, ahogy az apostolok találkoztak vele, nem tudunk a szemébe nézni, nemcsak az istensége, de még az embersége is rejtve van előttünk. Jézus számunkra a mi hitünk szent titkában van jelen, nekünk hitbeli tapasztalatra van szükségünk. Mindig az Isten kezdi, ő az, aki ajtónk előtt áll és zörget, aki bebocsátásunkra vár, aki arra indít, hogy hittel, bizalommal ajtót nyissunk, hogy magához ölelhessen bennünket, hogy hitünk karjával mi is átölelhessük őt. Ez a hitbeli közösségünk Jézussal, boldogító közösség, Istenünk boldogító színelátásáig erősödő közösség. Ezért hirdet Jézus bennünket boldognak. „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.” Jézussal való közösségünk Krisztus keresztjében részesít bennünket.
Boldog II. János Pál pápánk tanítása
„Mit jelent részesülni Krisztus keresztjében? Jelenti annak a szeretetnek a megtapasztalását a Szentlélekben, amelyet Krisztus keresztje rejt magában. Jelenti, saját keresztünk felismerését ennek a szeretetnek a fényében. Jelenti saját keresztünk vállunkra vételét, és menni mindig ennek a szeretetnek az erejében. Menni végig az életen, követve őt, aki alávetette magát a keresztnek, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül."

Kerékjártó Mihály

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése