„Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.” Jn 09:41
Mi tudjuk!
Magyar „elvakult” szavunk, tömören fejezi ki azt az állapotot, amit Jézus az evangéliumban körülír, azt az állapotot, ami az embert fogva tartja, bűnössé teszi. Az elvakult ember meg van győződve arról, hogy kristálytisztán lát, miközben, a káprázat, ami elvakítja, eltakarja előle az igazi világosságot, azt a világosságot, amelyben észrevehetné Isten látogatását. Az elvakult embert Isten jelenléte zavarba ejti, Isten elől tudományához menekül és mivel maga sem biztos a tudásában, harsányan kiabálja: „Mi tudjuk!” Vö. Jn 09:24
Ennek a világnak a káprázata elvakíthat bennünket. Megtörténhet, hogy nem látunk túl azon a fogalmi rendszeren, ahogy erről a világról, és ahogy önmagunkról is gondolkodunk. Ez a tudatlanság egészen addig, amíg fel nem ismerjük, képes bennünket vakságról vakságra vezetni. Elvakultságunknak három jól megkülönböztethető fokozata van. Elvakíthat bennünket ennek a világnak a gazdagsága, gyönyöre, dicsősége. Elvakíthat bennünket, ha meg akarjuk mutatni gazdagságunkat, ha fontos számunkra, hogy mit gondolnak rólunk az emberek, ha tekintélyesek akarunk lenni. És elvakultságunk csúcsa, amikor senki és semmi nem számít, amikor kizárólag csak én számítok, csak én egyes egyedül. Bizony elvakíthat bennünket a gazdagságunk, a hiúságunk és kiemelkedő módon elvakíthat bennünket; ha önmagunkat mindenek fölé magasztaljuk. Ha értelmünk nem lát túl a világon, mások rólunk való vélekedésén, ha értelmünk nem lát túl önmagunkon, akkor tudásunk csak elvakult tudás. Ismerjük fel vakságunkat! A felismerés tüzében elég, kialszik a megigéző káprázat!
Egyet tudok!
Mózes, Istentől megszólított, Istentől megérintett ember. Az ő írásai isteni tekintéllyel bírtak a választott nép előtt. Az írástudók, Mózes értelmezőiként, isteni tekintéllyel szabályozták a közösség életét. Mózestől jó messzire meghúzták a szálakat. Kialakítottak egy Mózesre visszavezethető szabály gyűjteményt. Különösen a szombat megtartását kerítették körül szabályokkal, nehogy valaki megszegje a nyugalom napját. Szabálygyűjteményüket az isteni kinyilatkoztatással egy szintre emelték. Látásmódjukban Jézus olyan bűnösként jelenik meg, aki halált érdemlő bűnt követ el, mivel szembeszegül az isteni renddel. Az írástudóknak volt; az isteni megérintettségre, visszavezethető fogalmi rendszerük, anélkül, hogy Isten valóságos jelenléte megérintette volna őket. Az írástudók sok mindent tudnak, de ennél a soknál, mérhetetlenül több, annak az egynek a tudása, amely isteni érintésből fakad: „Egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok.” Sok mindent tudunk mi is, de tudnunk kell; megszerzett tudásunk nem képes megvilágosítani bennünket. Ha, mint vakok szomjazunk a világosságra, Jézus, bennünk és értünk is imádkozó Lelke; megvilágosít! Vö. Róm 8:26 „Ítéletül jöttem a világba, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok megvakuljanak!” Jn 09:39
Kerékjártó Mihály
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése