2012. december 7., péntek

Megkopott cserépedény

Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak.
Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik. A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett, ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni.

Így a nagypapa a sarokban ült le egy sámlira, ölbe vette a tányérját, és úgy evett. Egy óvatlan pillanatban azonban kiesett az öléből a gyönyörű tányér, tartalmával együtt leesett a konyha kövére, és darabokra tört.

Nagyon mérges lett az asszony, és a férje is, hogy a drága étkészletből eltört egy tányér, amit nagyon sajnáltak. Rá is ripakodtak az idős emberre az ügyetlensége miatt. Ezért karácsony másnapján elővettek egy csorba, megkopott cserépedényt, és az volt a nagypapa tányérja. Ő nem ellenkezett, beletörődött a sorsába, és elfogadta az ócska holmit. Finom vacsora került bele, a nagypapa pedig könnyes szemmel evett. Szeretett volna ő is az asztalnál ülni a családjával. Újra megismétlődött az eset. Ez a kopott kis cserépedény is kiesett a nagypapa remegő kezéből, és ripityára tört a konyha kövén.

Az anya már készült, hogy ismét leszidja a nagypapát, amikor felugrott az asztaltól a gyermekük, és odasietett a cserepekhez. Elkezdte összeszedegetni óvatosan, egyenként. Erre az apja rákiáltott, hogy üljön le. A gyerek ránézett, és azt felelte.

– Nem ülök le. Összeszedem, és összeragasztom a cserepeket, hogy amikor ti lesztek öregek, akkor ti is ebből a tányérból egyetek!

Forrás: http://uvhirlevel.i-design.hu/archivum.php?page=hetilelekemelo/hl121210
Ha tetszett a történet és a jövőben szeretne minden hétfőn kapni hasonló történeteket, iratkozzon fel az ingyenes Heti Lélekemelő hírlevélre! Feliratkozási lehetőség: http://www.laudetur.hu/?q=lelekemelo  

11 megjegyzés:

  1. Ezt a történetet "fatányérral" ismertem, amit a Nagypapa halálakor ki akartak dobni, de a gyerek kivitte a sufniba, mondván, "legyen miből ennetek, amikor Ti is ilyen öregek lesztek". ...
    Amikor az Édesapám is reszkető kezű időssé lett, már nem szívesen ment el otthonról, éppen ilyen okok miatt. Akkor mondtuk Neki, hozzánk gyere nyugodtan, mert nálunk "nincs fatányér". ...
    Szeretettel és tisztelettel minden kedves ember testvéremnek.

    VálaszTörlés

  2. Sajnos a mai fiatalok nem gondolnak arra,hogy valamikor talan ok is oregek lesznek es ugyetlenek.En is sok megjegyzest kapok ezert, azert.Sokszor nagyon faj, de mindig tulelem.

    VálaszTörlés
  3. Egy ehhez a történethez hasonló, igaz történetet írok le.
    Nemesze tőlünk a szomszéd falúban él Józsi bácsi, a fia szintén József és Józsi bácsi menye Katalin és felnőtt unokája, a mérnők fiúk, Krisztián.
    József mikkor megnősült, Józsi bácsi családi házába költöztek, Katalinnal, kis idő elmúltával meg született Krisztián.
    Látszólag boldogan éltek.
    Telt múlt az idő, Krisztián is felnőtté vált. A Meny, és vele egyetértően Krisztán számára is mind terheseb lett az időközben meg öregedő Józsi bácsi, aki igen szép 85.-évét éli napjainkban.
    Egyszer a szegény idős emberrel közölték, hogy amíg felújítják a házukat, addig a helyi idősek intézetbe helyezik el, de már előtte Krisztán és Józsi bácsi közt eltartási szerződést kötnek.
    A ház szépen fel újult, szép nagy nappalia lett, de Józsi bácsinak nem lett a hatalmas házban egy szoba sem kialakítva. A fia mikor kiszerette volna hozni az intézetből, a meny meg fenyegette, hogy elválik ha haza merészeli hozni az "öreget".
    Józsi fogy és nagyon szomorú, arca egyre gyorsabban öregszik.
    Felesége, és fia Krisztián, felszabadult, mert megszabadult egy tehertől.
    Én azóta nem megyek hozzájuk, mással javíttatom az autómat Józseffel, én csak így tudok tiltakozni.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szomorú, hogy a fiatalok elfelejtik, hogy mennyi mindent köszönhetnek szüleiknek!!!Mennyi áldozatot hoztak egykoron a szülők azért, hogy a gyerekeknek jobb legyen az életük! Ezt meg kellene hálálni, főleg akkor, amikor már megöregszik, esendővé válik a szülő!!! Én tavaly veszítettem el a Nagymamámat, aki 91 éves volt. Mindig mellette voltam, segítettem neki, mert SZERETTEM és soha nem felejtem el amit értem és a gyerekeimért tett egész életében, és azon is túl! Számunkra a Mama most is él!

    VálaszTörlés
  5. Nem vagy felesleges


    Fejed felett hát elszálltak az évek,
    s az ifjúság olyannak tekint,
    mint kit itt felejtett az id ő
    Ne bánd, most élted legszebb kora j .
    Az id ő, ama nagy aranymosó,
    a hétköznapok homokjából
    mosta ki a lelked aranyát,
    s most szelíd, de sugárzó fényivel övezi
    még hátralév ő éveid sorát.

    Az aranyérc nehéz, s te ezért
    érzed hát az öregség súlyát.
    Ne bánd, csak dalolj vígan, boldogan.
    Az Úrnak érett gyümölcsre is szüksége van.
    Tavasz, nyár sz nélkül mit sem ér,
    de legszebb a tél: ruhája hófehér.
    Virág, kalász, gyümölcs kezdet csupán,
    A szemlél d pihenését az életfán
    A tél halk hóesése hozza meg.
    Hidege nem gyötör, ha a szíved meleg.

    S ha öreg csontjaid oly gyakran fájnak,
    Ez is csak ígérete egy újabb csodának.
    Gyerekkorodban is fájt a növekedés,
    Most bels ő, drágább lényed növekszik.
    Lelked nemsokára szárnyát bontogatja,
    S hogy merre szállj, az utat megmutatja.

    Ne bánd, ha munkaer őd nincsen,
    Csak szemlél dőj a drága kincsen,
    Mit az Úr adott az aranykorhoz néked,
    Ne irigyeld, ki hasznos munkát végez,
    Napjaidhoz büszke célt, ó, ne keress!
    Míg szeretni és imádkozni tudsz,
    Nem vagy felesleges!

    Dr. Joó Sándor

    VálaszTörlés
  6. Pedig mindenkinek illene tudni,fiatalból lesz öreg ember s ha már gyermeke van "aki lát" bizony számíthat ilyesmire sajnálatos és szomorú történet.

    VálaszTörlés
  7. Ma reggel elolvasta a kis menyem a történetet ,és délben már
    együtt ebédeltünk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek igazán örülök! Akkor volt értelme a történetnek! :)

      Törlés
  8. Szomorú és fájdalmas történet. Mindannyiunk környezetében van hasonló eset, sajnos a kilátások sem kecsegtetők.
    Kérjük az Urat, adjon több türelmet gyermekeinknek és sok-sok szeretetet. Ahol erős a szeretet köteléke ott csak-csak nem ismétlődnek ezek a dolgok és nem lesz szükséges a fatányér-cserépedény generációkon átívelő megőrzésére.
    Segítsen minden szeretetben szűkölködőt és legyen erőnk a történések viselésére.

    VálaszTörlés
  9. Valamikor az egészségügyben dolgoztam. Nagyon megrázó volt számomra egy eset amit megosztanék Veletek.
    Történt,hogy a tanyán élő idős nagymama beteg lett."Természetesen" a szomszédok vették észre,hogy harmadik napja nem füstöl a kémény a nagymamánál,ezért szóltak be a városba, az ott élő 3 leányának.Jöttek is nagy lóhalálba,hozták be az egészségházba ahol dolgoztam.A dr-nő megvizsgálta és mondta nekik, hogy kialakuló félben lévő tüdőgyulladása van,ezért nagyobb fokú ápolást igényel.És láss csodát!Olyan patália kerekedett,hogy melyik lány jöjjön a tanyára ápolni,természetesen mindezt a mama előtt.Ő csak hallgatott,idős,megfáradt szemeivel nézve a gyermekeit,és azt mondta:Majd vigyáznak rám a szomszédok,menjetek csak szépen vissza a városba.Nagy helyeslés következett,gyors búcsúzkodás, és már ott sem voltak.Még a tanyára is elfelejtették visszavinni,a mentősünket kértük meg vigye vissza.
    A néni nem tudott a szomszédaival beszélni,hiszen már ereje sem volt, a lányai olyan gyorsasággal rohantak el.Három nap múlva jöttek nagy sírás-rívás közepette jelenteni: meghalt a mi anyukánk,jaj nekünk árvák lettünk,nem,nem tudjuk elviselni ezt a fájdalmat!
    Később kiderült,senki sem volt megnézni,meglátogatni anyukát,egyedül,étlen-szomjan ment el!Mégis arra gondolok, a jó Isten látván ezt az idős,beteg,három leányától elhagyatott anyukát nem hagyta magára,bizonyosan vele volt,vele maradt ,és elkísérte a nagy útra.

    VálaszTörlés
  10. Bizony vannak nagyon meggondolatlan emberek, akik megérdemlik a fatányért.Bő 7 éve amikor édesanyánk kórházba került, és készült el ebből a világból, a szomszéd szobában egy idős úr volt, akit nap mint nap láttunk a nyitott ajtón át, üldögélni egy fotelban.Állapota megengedte, hogy hazavigyék...ezt közölték is a hozzátartozókkal, akik nagyon kétségbe estek, sajnos a bácsi előtt.Az orvosoktól kaptak pár nap haladékot, úgymond rendezni a bácsi elhelyezését.
    Másnap reggelre meghalt a bácsi.

    VálaszTörlés