Megigazulás

Isten előtt
Jézus megszólítja ezeket a jó embereket, hátha megértik; az ember kevés ahhoz, hogy igazzá tegye önmagát, az embert csak az Isten tudja megigazítani. Az ember nemcsak bűnös módon, hanem vallásos módon is el tud torzulni, össze tud gyűrődni. Az Isten előtti megigazulás alapvető feltétele, hogy az ember elismerje gyűrött voltát.

Függőség
A farizeus önmagát magasztalja Isten színe előtt. A köztudottan bűnös vámos jelenléte még jobban kiemeli jóságát, különb voltát. A farizeus azért tartja magát jónak, mert bőkezűen ad az Istennek. Teljesíti, sőt túlteljesíti a törvényt, az Isten szinte már a lekötelezettje. Az önmagával eltelt, az öntelt ember, csak követelni tud, kérni nem tud, mert nem akar függeni senkitől és semmitől. Istentől sem kér semmit, inkább túlteljesíti a törvényt, sokat ad, hogy legyen mit viszonoznia az Istennek. Vigyáz arra, hogy határozottan pozitív legyen a mérlege mindenkivel szemben, az Istennel szemben is. A vámos bűnös módon gyűrött, de imájában elismeri gyűröttségét, könyörgő kérése kifejezi függőségét Teremtőjétől. Istentől irgalmat kért és kérése meghallgatásra talált, megigazulva távozhatott a Templomból.
Megigazulás
A szentek nem azért szentek, mert nincs bűnük, hanem azért szentek, mert engednek, Isten túláradó kegyelmének. Ahol elhatalmaskodik a bűn, ott túlárad a kegyelem. Vő. Róm 5:20b A vámossal együtt mi is kérhetjük; „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek.” A szentekkel együtt mi is engedhetünk: Isten túláradó, megtisztító, megigazító kegyelmének.

Kerékjártó Mihály