A mi emberi szabadságunk szolgálatban ölt testet. Szabadon rendelkezhetünk szabadságunk felett. Eldönthetjük, hogy kit vagy mit ajándékozunk meg szabadságunkkal, eldönthetjük, hogy kit vagy mit szolgálunk. Szolgálatunk irányultsága egyértelmű irány. Lehetséges kerülőutakon járni, de lehetetlenség egyszerre több irányba haladni. Az Igazsághoz kerülőutak vezetnek, a kerülőutak is értékesek, kerülőútjainkon vizsgázunk, a kerülőutakban mindig ott van a helyes irány is, a megtérés lehetősége is.
A kerülőutak veszélye; elakadhatunk valahol. A vagyon szolgálata kiemelkedően képes rabul ejteni. A „Hűtlen intéző” példabeszédét Jézus azzal zárta, hogy „Nem szolgálhattok két úrnak.” Jézus a pénzükben, a gazdagságukban bizakodó embereket figyelmezteti a dúsgazdag és a szegény Lázár történetével.
Bizalmunk
Jézus példabeszédei között ez az egyetlen, ahol valakinek neve van: Lázár, Eleázár, ez a név teoforikus, az Isten nevét hordozó név, azt jelenti, hogy Isten segít. Jézus ezzel is hangsúlyozza, Lázár nem a nyomorúsága miatt kerül a Mennyországba, hanem mert bízik az Istenben, Istentől vár segítséget. Lázár egyetlen menedéke az Isten. Istenben bízott, Istenre irányult halála pillanatában is, és hozzá jutott. A dúsgazdagnak másfajta irányultsága volt, ő a gazdagságában bízott, neki a múlandó földi javak adtak biztonságot. Döntő jelentőségű az, hogy miben, vagy kiben bízunk, hogy mi, vagy ki ad nekünk biztonságot.
Angyalok öröme
Lázár hajléktalanul, bénán, rongyosan, sebektől borítva fekszik. A kutyák ellen sem tud védekezni, segítő kéz nem nyúl felé. Akinek érintésétől az emberek iszonyodnak, azt az Isten angyalai átkarolják, és örvendezve a Mennybe viszik. Az angyalok öröme lehet a mi örömünk is. Boldog Teréz Anya az egyik novíciust ezekkel a szavakkal küldte munkába. Láttad, milyen tisztelettel veszi a kezébe a pap Krisztus Testét, úgy érintsd meg te is a haldoklót. A fiatal apáca, szolgálata után sugárzó arccal, boldogan mondta Teréz Anyának. Jézust érintettem, őt ápoltam, találkoztam vele!
Mennyország
Figyelemre méltó, hogy a példázatbeli gazdag ember nem azért jut a pokolba, mert valami rosszat tett, hanem azért mert valami jót nem tett meg, amit pedig megtehetett volna. Jézus, amikor az utolsó ítéletről jövendöl, mulasztásos bűnökre mondja ki a kárhoztató ítéletet; nem adtatok ennem, nem adtatok innom, nem ruháztatok fel, nem látogattatok meg. Vö. Mt 25:31-46 Az üdvösség útja, az Isten irgalmas szeretetébe való bekapcsolódás útja, ez az, amit ez a dúsgazdag elmulasztott. Embertársainkban az álruhás Jézussal találkozunk, legyünk jó barátságban vele, hogy régi, kedves ismerősként fogadjon bennünket a Mennyben.
Kerékjártó Mihály
Na csak ne legyenek olyan biztosak benne, hogy J�zus Isten volt. De a j� Isten bizonyosan l�tezik! Ha meghalnak majd kider�l!
VálaszTörlésIstennel beszélget egy ember.
VálaszTörlés- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
- "Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön."
Felmérés szerint az emberek 93%-a nem küldi tovább ezt a levelet. Csak 7 % az, aki úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is.
Én megtettem... Áldott, szép életet!