Miért kiabálunk amikor dühösek vagyunk?

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
- Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
- Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.
- De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz - mondta a tanító.

A megbocsátásról

(...Folytatása a Heti Lélekemelő hírlevélben megkezdett elmélkedésnek!)

A megbocsátásnak ezek a formái torzképek, egy alapvető keresztény erénynek - a valóságban sajnos nagyon gyakran előforduló - torz és kompromittáló utánzatai. "Kegyetlen kegyelem" az ilyenfajta megbocsátás, még ha jóindulatból fakad is, sosem építő, boldogító nagylelkűség, igen sokszor egyenest a kegyetlenségnek valamiféle perverz változata. A bűnöst nemhogy kiemelné a nyomorúságából, inkább még mélyebbre taszítja. Aki a megbocsátásnak csak efféle változataival találkozott, annak könnyen elmehet a kedve attól is, hogy megbocsásson, attól is, hogy mások bocsánatára számot tartson. Az ilyen ember szokta mondogatni: "Jobb egy tisztességes ellenség tucatnyi hazug jó barátnál."

Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet annak örök élete van!

Az örök életre vágyunk, amely teljes élet a Szentháromsággal. Úton vagyunk Isten Országa felé. Ezen az úton táplál és erősít bennünket az Élet Kenyere, amely Jézus teste.

A görög szó, eucharisztia, jelenti egyrészt az Oltáriszentséget, másrészt a Szentmisét, amelyben e szentség létrejön. A görög szó hálaadást jelent. Minden Szentmisében hálát adhatok életemért, a kapott kegyelemért, a megharcolt jó harcért. Hálát adhatok a táplálékért, amelyet kapok Jézustól.

„Bálványaik után mentek, saját elképzeléseik rabjaivá lettek, és konokul járták a maguk útját.”

Aki az isteni jóságot akarja választani, annak túl kell haladnia azt a jót, amely kevesebb, mint Isten jósága. Valamennyi elképzelésünkben, jó elhatározásunkban, áldozatunkban van jó, de ha ehhez a jóhoz ragaszkodunk, nem jutunk el a végső jóhoz, Istenhez. Akkor a magunk választotta jó bálvánnyá válik, foglyul ejt, s olyan útra visz, amely nem az Isten útja.

A felhő és dűne

Egy igencsak fiatal felhőcske először nyargalászott fenn a magasban, néhány igen nagyra dagadt és bizarr felhő társaságában.
Midőn a nagy Szahara sivatag fölött haladtak, társai, akik már tapasztaltabbak voltak, egyre biztatták:
 - Szaladj csak, szaladj! Ha megállsz, elvesztél.
A felhőcske azonban nagyon kíváncsi volt, mint a fiatalok általában, és lesiklott a vágtató bivalycsordához hasonló gomolygó felhők alá.
-  Mit művelsz? Hová mész? - vicsorgott vissza rá a szél.

Megesett rajtuk a szíve Mk 06:30-34

Jézusnak megesik rajtunk a szíve

Ami, a mai embert igazán érdekli, azt nem tudjuk meg Szent Márktól. Nem tudjuk meg az apostolok missziós élményeit, amiről beszámoltak Jézusnak. Nem tudjuk meg azt sem mi volt az a sok minden, amire Jézus tanította a hozzá sereglő embereket. Szent Márktól csak azt tudjuk meg, hogy Jézusnak megesik a szíve, és ez mérhetetlenül több annál, mint amit Jézus mondhat nekünk. Szent Lukács beszámol arról is, hogy a tanítványok nagy örömmel újságolták Jézusnak: Uram a nevedre még a gonosz lelkek is engedtek nekünk! Jézus látva tanítványai örvendezését, figyelmezteti őket: Ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben, hogy ott vagytok az Isten szívében! Vö. Lk 10:20

Isten legremekebb alkotása

Gárdonyi Gézának van egy rövidke elbeszélése, amely arról szól, hogy az apostolok egyszer megkérdezték Jézustól, hogy van-e Isten teremtett világában valami, ami mindegyiket felülmúlva a legremekebb alkotás? Jézus igennel válaszolt. Az apostolok találgatni kezdték, hogy melyik az.

Az egyik azt mondotta, a csillagok. Ugyanis elérhetetlen magasságban vannak fölöttünk, és annyira le tud nyűgözni egy csillagos éjszaka. Jézus azt válaszolta, hogy Isten remeke nagyobb a csillagoknál.

A másik azt mondotta, hogy talán a tenger lenne Isten remek, mert mérhetetlen annak a mélysége. Isten remeke mélyebb a tengereknél, volt a válasz.

Elvezet, vígasztal, megerősít

(...Folytatása a Heti Lélekemelő hírlevélben megkezdett elmélkedésnek!)

 

Sőt beszél arról is, hogy elküldi a Szentlelket, aki "elvezet bennünket a teljes igazságra", vagy aki "vigasztal", vagy aki "megerősíti" a híveket. Van az újszövetségnek néhány jelenete, ahol feltűnik a Szentháromság, például Jézus megkeresztelkedésénél és Jézus Kereszt-halálakor. Jézus búcsúbeszédében számtalan utalást találhatunk mindhárom személyre (Jn 14,16). De Jézus amikor tanítványait tanítani küldi, a missziós parancsot is a Szentháromság nevében adja (Mt 28,19). Apostoli levelekben pedig az áldás formulák egyben Szentháromságtani formulák is (2Kor 13,13). Eddig az Istent mindig magányos zseninek, diktátornak, szuper-lénynek, legfőbb észnek, szigorú bírónak képzeltük el. A Szentháromság modellje az Istent is, és az Isten életét is közösségi vonatkozásában mutatja be.