Aki az isteni jóságot akarja választani, annak túl kell haladnia azt a jót, amely kevesebb, mint Isten jósága. Valamennyi elképzelésünkben, jó elhatározásunkban, áldozatunkban van jó, de ha ehhez a jóhoz ragaszkodunk, nem jutunk el a végső jóhoz, Istenhez. Akkor a magunk választotta jó bálvánnyá válik, foglyul ejt, s olyan útra visz, amely nem az Isten útja.
Mindennap meg kell harcolnunk a harcot a jó ellenében a legjobbért. Hogyan? Úgy, hogy Jézus elé járulok, mint a gazdag ifjú. Ő is lelkesen, tettre készen lépett Jézushoz. De nem szabad megállni ott, ahol ő megállt. Ha Jézus megkérdezi: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül Isten a jó”, ezt felelem: Azért, Uram, Jézus, mert tőle való vagy, a legfőbb jótól, akitől minden jó ered, s aki nélkül semmi jó nincsen. Ha tudatosítom magamban s meg is vallom Jézusnak Istenhez való tartozását, akkor nyugodtan kérdezhetem őt a jóról mint legilletékesebbet.
Másodszor: meg kell tartanom a parancsokat. Itt Jézus csak a felebarátra vonatkozó parancsokat említi. Az Isten iránti kötelességeim teljesítését magától értetődőnek veszi. Egyébként Isten iránti szeretetem a felebarát szeretetében tükröződik igazán, az pedig azokban a cselekedetekben, amelyeket Jézus a Tízparancsolatból felsorol. Minden azonban még csak az alapozás volt. Az igazi odaadás, a természetes jó helyett a természetfölötti jó választása csak ezután következik. Ezt a harmadik, végső próbatételt a gazdag ifjú már nem vállalta. Pedig annyira törekvő, jóravaló fiatalember volt, ráadásul erkölcsileg is feddhetetlen!
De elég csupán egyetlen területen megengedni a földies ragaszkodást, az egész életemet megmérgezi. Ólomsúlyként nehezedik rám, amikor egyetlen ugrással szeretnék elrugaszkodni a földtől.
Én az örök életet nem ráadásként akarom a földi vagyon, siker, boldogság mellé. Én egyedül az életet akarom, mert minden más jó a halállal van megjelölve, és ha belé kapaszkodom, magával ránt a pusztulásba.
Uram, Jézus, add, hogy ne bálványaimhoz ragaszkodjam, hanem egyedül tehozzád. Ne saját elképzeléseim rabja legyek, hanem mindenben a te akaratodat keressem, aki az igazi szabadságra vezetsz engem. S ne a magam útját akarjam járni, hanem a te utadat, mely a kereszt útja: az önmagamnak való meghaláson át vezet a feltámadásra és az örök életre.
Barsi Balázs-Telek Péter-Pál
Magasság és mélység
forrás: http://uvhirlevel.i-design.hu/archivum.php?page=hetilelekemelo/hl120820
Reformátusként köszönöm,hogy olvasójukként erősödhetem a hitben!
VálaszTörlésÖrülök, hogy olvassa a Heti Lélekemelőt! Küldje tovább ismerőseinek is, váljon az ő lelki épülésükre is!
TörlésKöszönettel, Réka
Nagyon sok fiatal ragaszkodik a bálványaihoz sajnos, csak ídőssebb korba ébrednek arra, hogy Krisztus útját eltévesztették. Sajnos ezt én tapasztalatból írom, de talán nem késtem el még Krisztus útjára térni.
VálaszTörlésKedves hozzászólók , szerintem mindegy hogy fiatal vagy idös ,református vagy musulmán , zsidó vagy cigány ,fehérbörü vagy fekete mind mind Isten gyermekei vagyunk ! A jó Isten mindenkit hív sok-sok példabeszéd által , csak velünk van a baj hogy nem figyelünk oda a hivó szavára , hanem amikor már egy nagy veszély fenyeget és már nem marad más hátra , csak "Ö" aki minden rosszat jóra tud fordítani ! Ö a végtelen Irgalmasság, Aki, felkinálja még akkor is Önmagát amikor már azt gondoljuk hogy már minden el van veszve , nincs tovább , hát ez az a pillanat amelyért érdemes élni és meghalni , mert akkor tapasztaljuk meg igazán a Ö végtelen Szeretetét , Jóságát , Szelídségét , Kegyelmét ! Kivánom hogy mindenki megtalálja a Hozzá vezetö utat !
VálaszTörlés
VálaszTörlésÜdvözletem,
Szerintem nagyon helyes és erkölcsös ha jó vagyok és jót teszek a felebarátaimmal.Az is jó ha vallásos vagyok,mert a vallás rámutat a helyes,egyedi ősvényre az "őserdőben",de azt az útat még meg is kell járni,végig kell haladni rajta. Ez már a keresztútam,amely által követem Jézust.Ez sokkal több annál hogy jó vagyok vagy sem.Engedelmeskedek Istennek,megtartom Jézust a szivemben?
Nem elég meghivni Jézust vendégként ebédre.
E gondolatokkal kivánom Isten áldását nektek!
"Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért..."
(János 15,13)