2012. november 9., péntek

Meg tudnád ezt tenni?

Egy ház renoválása során egy japán felnyitotta a háza falát.
A Japán házak falai fából készült, üreges falak. Ahogy bontott, felfedezte, hogy egy gyík van bent fogságban, mivel a fal szögelése közben annak idején egy szög átütötte az egyik lábát. Látja a japán ezt, sajnálja nagyon, és egyúttal kíváncsi is, hisz látja, hogy oda van szögelve, a ház pedig tíz éve épült!
Hogyan történt?

2012. október 31., szerda

Két választásod van!

Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy van, azt válaszolta:
"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:
Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?

2012. október 17., szerda

A szeretet nem vásárolható meg

Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó. Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, -válaszolta a tenyésztő.

2012. szeptember 28., péntek

Miért kiabálunk amikor dühösek vagyunk?

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
- Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
- Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.
- De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz - mondta a tanító.

2012. szeptember 8., szombat

A megbocsátásról

(...Folytatása a Heti Lélekemelő hírlevélben megkezdett elmélkedésnek!)
A megbocsátásnak ezek a formái torzképek, egy alapvető keresztény erénynek - a valóságban sajnos nagyon gyakran előforduló - torz és kompromittáló utánzatai. "Kegyetlen kegyelem" az ilyenfajta megbocsátás, még ha jóindulatból fakad is, sosem építő, boldogító nagylelkűség, igen sokszor egyenest a kegyetlenségnek valamiféle perverz változata. A bűnöst nemhogy kiemelné a nyomorúságából, inkább még mélyebbre taszítja. Aki a megbocsátásnak csak efféle változataival találkozott, annak könnyen elmehet a kedve attól is, hogy megbocsásson, attól is, hogy mások bocsánatára számot tartson. Az ilyen ember szokta mondogatni: "Jobb egy tisztességes ellenség tucatnyi hazug jó barátnál."

2012. augusztus 24., péntek

Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet annak örök élete van!

Az örök életre vágyunk, amely teljes élet a Szentháromsággal. Úton vagyunk Isten Országa felé. Ezen az úton táplál és erősít bennünket az Élet Kenyere, amely Jézus teste.
A görög szó, eucharisztia, jelenti egyrészt az Oltáriszentséget, másrészt a Szentmisét, amelyben e szentség létrejön. A görög szó hálaadást jelent. Minden Szentmisében hálát adhatok életemért, a kapott kegyelemért, a megharcolt jó harcért. Hálát adhatok a táplálékért, amelyet kapok Jézustól.

2012. augusztus 16., csütörtök

„Bálványaik után mentek, saját elképzeléseik rabjaivá lettek, és konokul járták a maguk útját.”

Aki az isteni jóságot akarja választani, annak túl kell haladnia azt a jót, amely kevesebb, mint Isten jósága. Valamennyi elképzelésünkben, jó elhatározásunkban, áldozatunkban van jó, de ha ehhez a jóhoz ragaszkodunk, nem jutunk el a végső jóhoz, Istenhez. Akkor a magunk választotta jó bálvánnyá válik, foglyul ejt, s olyan útra visz, amely nem az Isten útja.

2012. augusztus 9., csütörtök

A felhő és dűne

Egy igencsak fiatal felhőcske először nyargalászott fenn a magasban, néhány igen nagyra dagadt és bizarr felhő társaságában.
Midőn a nagy Szahara sivatag fölött haladtak, társai, akik már tapasztaltabbak voltak, egyre biztatták:
 - Szaladj csak, szaladj! Ha megállsz, elvesztél.
A felhőcske azonban nagyon kíváncsi volt, mint a fiatalok általában, és lesiklott a vágtató bivalycsordához hasonló gomolygó felhők alá.
-  Mit művelsz? Hová mész? - vicsorgott vissza rá a szél.