(Folytatása a Heti Lélekemelő hírlevélben megkezdett elmélkedésnek!)
Jézus küldetése
Jézus bizonyára ezt a lehetőséget is megbeszélte hajnali imájában az ő Mennyei Atyjával. Simon Péter, társaival Jézus keresésére indult, és amikor rátalálnak, hívják: ”Téged keres mindenki”, de ő azt felelte: „Menjünk el máshová.” Egyedülálló az evangéliumokban, hogy Jézus az őt kereső, segítségére váró honfitársaitól távol tartja magát. Jézusnak nemcsak azokhoz van küldetése, akik őt felkeresik, nemcsak azokhoz, akik őt szívesen látják, hanem azokhoz is, akik nem látják őt szívesen, azokhoz is, akiknek Jézus ellenszenves, Jézusnak küldetése van ellenségeihez is. Jézus feltétlenül jön, akkor is jön, ha elfogják, ha megkínozzák, ha keresztre feszítik. Jézusnak küldetése van a jobbik latorhoz. Jézus feltétlenül jön.
Az apostolok küldetése
Kimozdulni a megszokottból, a kényelmesből, feladni komfortérzetünket, erre mi emberek, úgy tűnik, hogy csak külső kényszer, külső ösztönzés hatására vagyunk képesek. Feltámadt Üdvözítőnk, egész világra szóló missziós parancsa ellenére az apostolok továbbra is hazájukban, házaikban maradtak. Jól érezhették magukat Jeruzsálemben, ahol Péter pünkösdi beszédére 3000-en megtértek. „Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket.” ApCsel 2:46-47a A keresztényeknek eszük ágában sem lehetett elhagyni Jeruzsálemet, egészen addig, míg nem kezdődött el a keresztények elleni irtó-hadjárat. Az evangélium első hirdetői Kis Ázsiában, az üldöztetések elől elmenekült keresztények voltak. Kezdettől fogva Isten, Péter apostolt bízta meg a pogány misszióval, de végül is, Szent Pál, a külső apostol hozta ki az evangéliumot a zsinagógából.
A mi küldetésünk
A Kegyelem felülről lefelé hat. A Kegyelem útja, felülről lefele vezető út. Az Isten emberré lett, lesüllyedt hozzánk, egészen a poklokig süllyedt. Nemcsak Isten Fia, mi emberek is, szeretetügyből fakadóan kapjuk a legsúlyosabb sebeket. A szeretethez, mint ahogy a boldogsághoz is bátorság kell, a bátorság és a boldogság édestestvérek. Isten Kegyelme felbátoríthat bennünket arra, hogy a Szeretet, az igaz boldogság misszionáriusai legyünk. Isten misszionáriusai lehetünk, ha hajlandóak vagyunk Jézushoz hasonlóan felülről lefele kimozdulni. Lehet, hogy szegények vagyunk, lehet, hogy tudatlanok vagyunk, de vannak nálunk is szegényebbek, nálunk is tudatlanabbak, akik a mi segítségünkre várnak. Ha Jézust akarjuk követni; akkor sok mindenről le kell mondanunk. Sok mindentől el kell távolodnunk akkor is, ha rá akarunk látni az egészre. A földtől eltávolodó helikopterről látszik az is, amit az autós nem láthat, látható az is, hogy mi van a kanyar után. Keresztünk sok mindentől eltávolít, elszakít bennünket, de rálátást ad nekünk az egészre, megmutatja azt is, hogy mi van a kanyar után, megmutatja, hogy ki vár minket halálunk után, és ez Reménységgel tölthet el bennünket.
Kerékjártó Mihály
Amennyiben teljes egészében szeretné elolvasni az elmélkedést, iratkozzon fel a Heti Lélekemelőre az alábbi linken:
http://www.laudetur.hu/?q=lelekemelo
Hálás köszönet ezért az elmélkedésért. Saját élettapasztalatom is azt mutatja, hogy a bátorság az egyik legfontosabb dolog az életben, a hűség után. Ma mintha kikopott volna ez a szó mindennapokból, nemigen mondjuk senkire: ő bátor ember. Tény, hogy nehéz bátornak lenni, vállalni a szeretet kockázatát. Istenbe vetett bizalom nélkül nem megy, sőt feltétele az Úrra való teljes ráhagyatkozás.
VálaszTörlésEz azóta is igy van!
VálaszTörlésÉrdemes elolvasni Emiliano Tardiff atya könyvét, a "Jézus él!" ciműt, majd a "Poggyász nélkül a világ körül"-t.