Nem volt rossz ember

A kertész nagyon szerette a virágokat, reggeltől estig csak az illatos növényekkel foglalkozott. Más nem is érdekelte, csak a rózsái, liliomai, a szebbnél szebb színekben pompázó virágai. Öntözgette, kapálgatta, trágyázta őket. Ám ennek a családnak volt családja is. Jó felesége, aki csak türelmesen nézte, hogy az ura egész napját a virágainak szenteli, és másra nem is futja az idejéből.

Maradjatok meg - Jn 15:09-17

Rájönni a szeretet ízére

Aki már tapasztalta azt, hogy szeretettel veszik körül, annak lehet valamilyen sejtése arról a végső valóságról, amelyet szeretet szavunk jelöl. Aki még nem tapasztalta azt, hogy szeretik, annak a szeretet tapasztalatát elmondani lehetetlen. Még a legegyszerűbb tapasztalatot is nehéz szavakkal közölni. Nem lehet elmondani azt sem, hogy milyen íze van a sónak. A só ízét nem lehet elmagyarázni, csak az tudhatja meg a só ízét, aki megízleli. Jézus Isten megtestesült szeretete. Jézus nemcsak tanította, hanem életével, halálával és feltámadásával bizonyította, hogy Isten szeret bennünket. Jézus közelében megtapasztalhatja az ember, hogy szereti őt az Isten. Jézus közelében rájöhetünk a szeretet ízére.

Angyali érintés...

Megbeszélték, hogy másnap ellátogatnak az áruházba, hogy a kislány találkozhasson a Mikulással.
Másnap hamar végeztek a vásárlással, és az apa úgy intézte, hogy arra fele menjenek, ahol a télapónak elmondhatták a gyerekek kívánságaikat. A kisfiúk és a kislányok énekeltek, verset mondtak a Mikulásnak, de volt, aki csak hallgatott, a többiek pedig, akik még nem kerültek még sorra, szájtátva figyelték a produkciókat. A kislány is nézegette őket, de míg a többiek szemében vidámság csillogott, az övében valami mély, szelíd fájdalom. Eszébe jutott, hogy tavaly talán ugyanitt állt és az Édesanyja kezeit szorongatva várta, hogy ő is sorra kerülhessen a Mikulásnál.

Feltámadás Mk 16:01-07

Jézus, amikor megjelent, az asztalt körül ülő apostolainak, szemükre vetette hitetlenségüket, és keményszívűségüket, hogy azoknak sem hittek, akik őt feltámadva látták.

A hitbeli tapasztalat ígérete

Szomorú statisztikák szólnak arról, hogy a ma élő keresztények döntő többsége nem hisz a feltámadásban. Szent Pál apostol azt írja a korinthusiaknak, ha nincs feltámadás, „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 1Kor 15.19

Kalitka

"Amikor tegnap végigmentem az utcán, szembe  jött velem egy gyermek, és a kezében lóbálta ezt a madárkalitkát. A kalitka alján három kis veréb lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
– Na, mit viszel magaddal?
– Csak ezt a három szerencsétlen madarat – felelte.
– Aztán mit kezdesz velük? – kérdezősködtem.
– Hazaviszem őket és szórakozom velük – felelte. – Kihúzom a tollaikat, hadd verdessenek kétségbeesetten, vagyis halálra rémítem őket. Élvezni fogom.

Egy győztes vére

(Folytatása a Heti Lélekemelő hírlevélben megkezdett elmélkedésnek!)

Az orvosok társasága elvetette Pasteur ténykedését, és sikerült száműzniük őt a városból. De ő nem ment messzire Párizstól. Az erdőben rejtőzött el, ahol létrehozott egy laboratóriumot, hogy ott folytassa betiltott kutatásait.

Húsz gyönyörű lovat vittek ki az erdőbe, a rögtönzött laboratóriumához. Tudósok, orvosok és nővérek jöttek megnézni a kísérletet. Ruh kinyitott egy acélszekrényt, és kivett belőle egy nagy vödröt, amely hónapokon át gondosan tenyésztett fekete diftéria baktériumokkal volt tele. Annyi baktérium volt benne, hogy bőségesen elegendő lett volna egész Franciaország kiirtásához. A tudós rendre odalépett a vödörrel a lovakhoz, és bekente orrlyukaikat, nyelvüket, torkukat és szemüket a halálos baktériumokkal. Egy kivételével mindegyik ló nagyon belázasodott és elpusztult. A legtöbb orvos és tudós beleunt a kísérletbe, és nem várta meg a végét. Azt gondolták, hogy a huszadik ló is előbb-utóbb így végzi.

Akik hófehérbe öltözködnek

Megérintett a fehérség lélegzetelállítóan finom eleganciája, s éreztem, hogy egy pillanatra szinte engem is feltartóztat az érintetlenségnek ez a sugárzóan ragyogó tisztasága. Valahogy más volt ez, mint a szintén nagyon ünnepélyes és fenségesen elegáns sötét öltözet, mely a gazdagságot és fényűzést közvetíti környezete számára. Az inkább kihívó, lekezelő, büszkén rátarti és esetleg irigylésre sarkalló, de semmi esetre sem hamvasan tiszta, örömre, boldogságra utaló, vagy értékre figyelmeztető, mint ez a fehérség.

Párbeszéd Istennel

ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?
ISTEN: Természetesen.
ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...
ISTEN: Ígérem.
ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?
ISTEN: Ezt hogy érted?
ÉN: Hát, reggel elaludtam.
ISTEN: Igen...
ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.