Ördög a templomban

Egy ember, aki egy vasárnap reggel a templomba igyekezett, nagyon meg volt lepve, mikor az ördögöt a templomajtó közelében találta.
- Mit csinálsz te itt? - kérdezte meglepetéssel.
- Éppen úgy megyek a templomba, mint ti - felelte a sátán. - Hiszen az emberek azért járnak oda, hogy ellenem imádkozzanak és prédikáljanak, ki védelmezne hát engem, ha magam nem lennék ott?
- És hogyan védelmezed magadat? - kérdezte erre a templombajáró.

Kicsinyeknek - Mt 11:25-30

Nagyság

Mi emberek a bölcsességet és az okosságot nagyra becsüljük. Ősanyánk Éva, a bölcsesség kedvéért szakított a tudás tiltott fájáról. A mai napig, hogy versengenek egymással emberek, hogy tudásban, bölcsességben egymást megelőzzék. Emberi teljesítményeket dicsőít ma a világ. Nemcsak a sportolók, még Jézus apostolai is vetekedtek egymással a dicsőségért; a többiek fölé emelkedő nagyságért. Vö. Mk 9:33-37 Jézus még, halála előestéjén is azt hallja, hogy: „Vitatkozás támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. Erre ezt mondta nekik: A királyok uralkodnak a népeken, és akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat. Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.” Lk 22:24-26

Az egység kinyilatkoztatása Jn 14:01-12

Jézus az utolsó vacsora termében halálára készül, mégsem magával van elfoglalva, tanítványait vigasztalja. Jézus, vigasztaló szavai értetlenségbe ütköznek. Az apostolok értetlenségüknek közbeszólásaikkal hangot is adnak. Jézus azt állítja, hogy ismerik az utat, ahova megy, és Tamás közbeszól; nem úgy van, azt sem tudjuk, hogy hova mész honnan, ismernénk az utat.
Jézus azt állítja, hogy ismerik az Atyát, de Fülöp közbeszól; nem úgy van, mutasd meg az Atyát és ez elég nekünk. Jézus kinyilatkoztatja: „Aki engem lát, az látja az Atyát is. Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem.”

Amiért a szülők megőszülnek

Egy nagyvállalt vezetőjének fel kellett hívnia egyik alkalmazottját az egyik központi számítógép meghibásodása miatt. Felhívta az alkalmazott otthoni számát, a kagylót pedig egy gyerek vette fel suttogó hangon beleszólva: "Hello?" "Apukád otthon van?"- kérdezte.
"Igen,"- suttogta vékony hangon.
"Beszélhetnék vele?" A főnök meglepetésére a vékony hang azt suttogta:
"Nem." Mivel egy felnőttel szeretett volna beszélni, a főnök azt
kérdezte:

Istennél kevesebb nem lehet elég! Jn 20:19-31

Jézus egyetemes és meghatározott jelenléte
A mi Istenünk embereket szerető Isten, a mi Istenünk értünk emberekért cselekvő Isten! Jézus az Isten Fia Nagypénteken; nagy nyilvánosság előtt hal meg a kereszten. Jézus világot megváltó halála egyetemes érvényű - Jézus mindenkiért a vérét ontja -, ezzel szemben a mi feltámadt Üdvözítőnk; testi meghatározottságában csak azok számára jelenvaló, akik szeretik őt, akik szomorkodnak az ő elvesztésén, akikben az embereket szerető isteni szeretet visszhangra talál.

Lábmosás Jn 13:01-15

Péter labilitása

Az evangélium írója, Szent János apostol ebben az evangéliumi szakaszban két apostolt nevesít: Az egyik Júdás apostol, ő a stabilitás, a következetesség megtestesítője. Júdáson még Jézus sem tudott változtatni: Jöhetett Jézus mehetett Jézus, bármit mondhatott tehetett Jézus; Júdás megmaradt sziklaszilárdan annak aki. A másik apostol Simon, akit Jézus nevezett el kősziklának, azaz Péternek. Ez a név, hogy Simon hajladozó nádszálat jelöl, és valóban Péterre nem a kősziklaság, inkább a hajladozó nád labilitása volt jellemző. A labilis Péter mozdítható volt, Jézus alakítani tudta, sziklaalapra tudta mozdítani. A következetlen Péterben tudott leginkább megmutatkozni Jézus következetessége.

Egyet tudok

„Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.” Jn 09:41

Mi tudjuk!

Magyar „elvakult” szavunk, tömören fejezi ki azt az állapotot, amit Jézus az evangéliumban körülír, azt az állapotot, ami az embert fogva tartja, bűnössé teszi. Az elvakult ember meg van győződve arról, hogy kristálytisztán lát, miközben, a káprázat, ami elvakítja, eltakarja előle az igazi világosságot, azt a világosságot, amelyben észrevehetné Isten látogatását. Az elvakult embert Isten jelenléte zavarba ejti, Isten elől tudományához menekül és mivel maga sem biztos a tudásában, harsányan kiabálja: „Mi tudjuk!” Vö. Jn 09:24

„Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet”

1Az Úr így szólt Sámuelhez: "Meddig akarsz még Saul miatt bánkódni, amikor elvetettem, hogy ne uralkodjék tovább Izrael fölött? Töltsd meg szarudat olajjal, és kelj útra. Menj el Izájhoz Betlehembe, mert a fiai közül szemeltem ki királyt."… 6Amikor megérkeztek, s meglátta Eliábot, azt gondolta: "Nos, itt áll fölkentje az Úr előtt." 7Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: "Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet."

Dávid prófétai identifikációjának elbeszélése ez a történet. Dávid az ószövetség legkülönösebb alakja, akit a későbbi királyok messiási személyiségként emlegetnek, a  keresztény források szent Dávid királyként, a zsoltárok pedig szentként ismernek.