KERESZTÚT

Azért jöttem, hogy itt legyek…! Jézusom, most, veled legyek!
Idehozott a bűnbánat, s a szeretet - mely megingatta
a hegyeket-, de megmozdítja-e szívemet?!

Ez ÚT, legyen önvizsgálat!...
Te, életedet adtad értem, ÉRTED Uram,
-én, mit teszek?!

Első állomás: Jézust halálra ítélik

Imádunk téged Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által, megváltottad a világot.

Építkezz okosan!

Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulnia. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során nem tölthetett családjával.
- Valahogy majd csak elleszek - mondta
A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, és arra kérte őt, hogy utoljára segítsen még neki felépíteni egy házat.

Tanúja voltam a felebaráti szeretetnek

Az irodánk szegedi viszonylatban egy kissé forgalmas utcában található.

Az út szélén lehet parkolni, de leállósáv nincs. Ráadásul előttünk, az út bal oldalán, buszmegálló van.

Kolléganőm autóval jár dolgozni, itt parkol az iroda előtt az út jobb oldalán. Csütörtökön dél körül egy kisebb csattanást hallottunk, de az erős szél tombolásának tudtuk be.

Egy köteg rőzse

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó. Volt neki négy fia. Négyfelé húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyetértés lett volna köztük. Soha nem tudtak egymással dűlőre jutni. Mindennapos volt a veszekedés köztük. Családi perpatvarukból mindig csak a szomszédok húztak hasznot. Így aztán egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak is rajtuk. Bolondnak tartották őket. Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, és egyre boldogtalanabb lett. 

Találkozások (Mt 07:21-27)

Jézus ismerősei
Az álruhás Jézussal gyakran találkozunk. Amikor színről színre találkozni fogunk vele, biztosan fel fogjuk ismerni őt, de az már egyáltalán nem biztos, hogy ő is fel fog ismerni bennünket. Lehetséges, hogy kedves ismerősként fogad, de az is lehet, hogy idegenként tekint ránk és azt mondja nekünk: „nem ismertelek soha benneteket.” Jézussal találkozunk, amikor megnyitjuk szívünket tanítása előtt, amikor bizalmunk bizonyítékaként szavai szerint cselekszünk, és szolgáljuk őt embertestvéreinkben. Jézus kedves ismerőseivé, sőt rokonaivá válunk, ha hallgatunk rá, ha szavai szerint cselekszünk, ha sziklaalapra épülünk. Vö. Mk 3:31-35

Én jól tudom, ki Ő

Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor fél 9 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem.

A bárány

A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.
Elmesélte bánatát a Teremtőnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.

Jótettek (Mt 05:13-16)

Kozmikus Krisztus
Őskeresztény korból maradt fenn, az evangéliumi szakaszhoz kapcsolódó szállóige: ”Tégy jót és örülj annak, ha nem derül ki az, hogy te vagy a tettes, mert így egyedül Istené lesz a dicsőség.” Mindig az Isten kezdi, ő az, aki teremtett világát magához vezeti, jótetteink csak jelzik az Istenhez vezető irányt. Szent Pál apostol az efezusiakhoz írt levelében így vall erről a titokról; Krisztus misztériumáról: „Isten a mi mennyei Atyánk tudtunkra adta akaratának titkát, azt az őbenne előre elhatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van.” Vö. Ef 1:9-10.