Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott, s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen, rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa
mind lusta álomba merült..., s a kép összegyűrve a szemétre került. Nem
békesség volt a papíron, hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett, s egy szundító öreg bácsit festett.
2013. február 1., péntek
2013. január 24., csütörtök
Egy kisgyerek szemével
Mi
voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy
etetőszékbe és megjegyeztem magamnak milyen csendben eszik minden
vendég. Néhányan halkan beszélgettek.
Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott.
"Szia!"
– mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az
izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló fogatlan
mosollyal, hevesen integetett.
2013. január 16., szerda
Találkoztam Istennel...
Volt
egyszer egy kisfiú, aki feltétlenül találkozni akart az Istennel.
Tisztában volt azzal, hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú, ezért az
összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta hátizsákjába,
elindult. Addig futott, amíg egy parkhoz nem ért, ahol megpillantott egy
öreg nénit.
2013. január 4., péntek
Minden nap ajándék
Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.
2012. december 28., péntek
Miért van az ember szíve rejtve...
Egyszer
történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a
legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján.
Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó
víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy
csobbanással merültek el - újból és újból.
- Miért búsulsz? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor meglátogatta, a remete mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
- Miért búsulsz? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor meglátogatta, a remete mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
2012. december 7., péntek
Megkopott cserépedény
Egyszer
volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt
együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál
zajlottak.
Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik. A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett, ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni.
Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik. A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett, ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni.
2012. november 22., csütörtök
Elszalasztott lehetőségek...
Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi:
- Mondd Apa, neked mennyi az órabéred?
Az apja haragra gerjed:
- Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba!
A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót.
- Mondd Apa, neked mennyi az órabéred?
Az apja haragra gerjed:
- Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba!
A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót.
2012. november 16., péntek
A nagy dolgok álruhában érkeznek
Volt egy időszak az életemben, úgy húsz
évvel ezelőtt, amikor taxisofőrként kerestem a kenyerem, New Yorkban.
Igazi cowboy-élet volt, nem volt főnököm. És mint a szerencsejátékos,
annyira élveztem, hogy minden egyes új utas más és más, előre
megjósolhatatlan élményt tartogatott: pont, mint amikor kockát dobsz a
játékteremben. Amire nem számítottam, hogy az autóm elkezdett amolyan
gyóntatófülkeként is üzemelni. Éjszaka vezettem, nem láttam az utast,
csak mentünk, mindig két idegen az éjszakában, és hallgattam, ahogy
alkalmi útitársam az életéről mesél. Olyan bensőséges dolgokat osztottak
meg velem, amelyekről fényes nappal, szemtől szemben biztosan nem
beszéltek volna.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)