Laudetur Kincsek

Tűzd ki a célt, de figyelj a harmóniára

2012-01-20T03:01:00.000-08:00

(Folytatása a Heti Lélekemelő hírlevélben megkezdett történetnek!)

Egy reggel így szólt hozzá az anyja:
- Gyere menjünk táplálékot keresni.
- Nem anyám, én nem megyek. Én nem alacsonyodom le az ilyen dolgokhoz.
- Már miért nem?
- Anyám, ne háborgass ilyen hiábavalóságokkal. Te is arra serkentettél, hogy szorgalmasan tanuljak és felkészüljek a világkörüli útra.

- Igen gyermekem, - felelte az anyja - de vágyad soha nem válhat így valóra, ha nem vagy képes, hogy táplálékot szerezz magadnak. Első nap még csak éhes leszel, másodikon nem tudsz tovább repülni, a harmadik napon éhen halsz.

Tanulság: Napjaink ne csak munkával, tanulással, ne csak pihenéssel vagy más kikapcsolódásból álljanak, hanem ezek harmonikus egységéből. Mindent szeretetből tegyünk, a legjelentéktelenebb tűnő dolgokat is. Így életünkben elérhetjük vágyainkat, és legmerészebb álmaink is valóra válnak!

Testté lett (Jn 01:01-18)

2011-12-28T05:03:00.000-08:00

(Folytatása a Heti Lélekemelő hírlevélben megkezdett elmélkedésnek!)

Ez volt az egyik dolog, amire rácsodálkozott. De ha ez így van, hogy minden változik, akkor káosznak kéne lenni. Milyen érdekes, hogy azért még sincs olyan nagy összevisszaság, nincs káosz. Ez volt a másik dolog, amire Herakleitosz rácsodálkozott. Azt a valamit, ami miatt nincs káosz, mindent átható értelemnek Logosznak nevezte. Innen van a logika szavunk.

A Logosz Szeretet

Az Egyház életében elérkezett az ideje annak, hogy az Evangélium, a zsidó bölcsőből átkerüljön görög bölcsőbe. A zsidó teológusok fölülről lefele építkeztek, midig az Istennél kezdték a földi események értelmezését. A görög bölcselők ezzel szemben alulról felfele építkeztek, a földi jelenségek hátterét kutatták. Szent János apostol és evangélista a görög kultúrában már 500 év óta közismert Logosz fogalmat, nemes egyszerűséggel Istennek nevezi. Alkalmazkodik a görög szemléletmódhoz és megvallja a Logoszról, hogy nemcsak filozófiai alapelv, hanem a testben megjelent személyes Isten, aki a történelem síkján Jézus Krisztusban lett számunkra ismertté. Jézus Krisztusban, az Istenemberben, magát az Istent ismerheti fel az ember. Azt az Isten, aki hozzánk emberekhez lehajló feltétlen Szeretet.

Akik befogadják

Isten szeretetének feltétlensége, megbotránkoztatta Jézus honfitársait. Jézus honfitársai úgy gondolták, hogy az Isten szeretete igenis feltételekhez kötött. A názáretiek Jézus életére törtek, nem tudták elviselni, hogy Isten a pogányokat is szereti. Olyan Isten nem kellett nekik, aki nemcsak őket szereti, hanem azokat is, akiket gyűlölnek, akiket utálattal, megvetéssel illetnek. Az Isten története az, hogy befogadja az embert. Az ember története pedig végül is az, hogy hogyan viszonyul a mindenkit befogadó Istenhez. Az embertől függ, hogy azt az Istent, aki szeretetébe fogadja, befogadja, vagy pedig nem fogadja be. Isten éppannyira jó hozzám, mint bárki máshoz. Aki befogadta Jézust az ennek örül, és aki nem fogadta be Jézust, az rossz szemmel nézi az Isten jóságát. Akik befogadják Jézust, azok hatalmat kapnak arra, hogy Isten gyermekei legyenek.

Ekszúszia

A görög nyelv a hatalmat két szóval is jelzi az egyik szó a dünamisz, innen van a dinamit szavunk, a másik szó ekszúszia, ez a szó szerepel ebben a szentírási szakaszban. Ez a szó jogi értelemben vett hatalmat, felhatalmazást jelöl. Ezzel a hatalommal élhetünk, ez a hatalom nem olyan, mint a dinamit, ami magától robban. Jogunk van hozzá, hogy Isten gyermekei legyünk, de ezért nekünk, cselekednünk kell, be kell fogadnunk Jézust az életünkbe. Ha Jézust befogadjuk az életükbe, képessé válunk arra is, amire magunktól képtelenek vagyunk, képessé válunk arra, hogy Isten fiaivá legyünk. Isten fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. A napnak az a természete, hogy süssön, függetlenül attól, hogy kikre süt. Nekünk is ilyen független naptermészetünk lehet. Az Isten szeretetébe fogadott bennünket és arra szomjazik, hogy az ő szeretetének helye legyen a mi életünkben is, hogy mi is befogadjuk őt, hogy karácsony legyen minden ember élete, hogy az ő Fia minden ember szívében megszülessen és éljen!

Kerékjártó Mihály

Misa egy melegszívű kisfiú

2011-12-16T04:10:00.000-08:00

(Folytatása a Heti Lélekemelő hírlevélben megkezdett történetnek!)

Amíg beszéltünk, a gyerekek és a nevelők lélegzet visszafojtva hallgattak bennünket. Némelyikük a szék legszélére csúszott, nehogy egy szót is elmulasszon abból, amit mondunk.
Amikor véget ért a történet, minden gyereknek adtunk három kis darab kartonpapírt, amiből egyszerű jászolt készíthettek. Kaptak egy kis sárga szalvétadarabot is, amit azután az útmutatásunk szerint vékony csíkokra téptek, és szalmaként a jászolba tették.

Világosbarna filcből babformákat vágtunk ki, egy régi hálóingből pedig négyszögű flanell darabokat, hogy a babáknak takarója is legyen.
A gyerekek serényen dolgoztak, hogy összeállítsák apró jászlaikat, én pedig körbejártam közöttük, hogy segítsek, ha valamelyiküknek szüksége lenne rá. Minden rendben ment. Aztán ahhoz az asztalhoz értem, amelyiknél a hat év körüli kis Misa ült. Éppen elkészült a munkájával. Amikor szemügyre vettem a jászlát, elképedtem, mert nem egy, hanem két baba feküdt benne. Gyorsan hívtam a tolmácsot, hogy megkérdezzem a kisfiútól, miért így készítette a jászolt.
A fiúcska széttárta a karjait, elgondolkozva nézte a pici jászolt. Aztán nagy komolyan belefogott a karácsonyi történet elmesélésébe. Életében először hallotta ezt a történetet, úgyhogy meglepett, milyen pontosan emlékszik rá. Mikor ahhoz a részhez ért, hogy Mária a kis Jézust a jászolba fektette, innen egészen sajátos módon folytatta:

"Amikor Mária a babát a jászolba tette, Jézus rám nézett, és megkérdezte, hogy hol lakom. Elmondtam neki, hogy nekem se mamám, se papám, se otthonom nincs. Akkor Jézus azt mondta, hogy lakhatnék nála. Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert én nem tudok neki ajándékot adni, mint mások. De annyira szerettem volna Jézusnál lakni! Gondolkodtam, nincs-e valamim, amit odaajándékozhatnék neki. Eszembe jutott, hogy melegíthetném őt. Úgyhogy megkérdeztem Jézust: Ha melegen tartalak, az olyan lenne mint egy ajándék? Jézus erre azt felelte: Ha melegen tartanál, az volna a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam. Akkor befeküdtem mellé a jászolba, és Jézus rám nézett, és azt mondta, hogy most már vele maradhatok - mindig."

Mire Misa befejezte a történetét, elöntötték szemét a könnyek, és megállíthatatlanul patakzottak végig az arcán. Arcát kezébe temette, és fejét az asztallapra hajtotta. Két kis válla csak úgy rázkódott a keserves zokogástól.
Ez az árva kisfiú talált valakit, aki sohasem hagyná el vagy bántaná őt. Valakit, aki mindig vele lesz.

Megtanultam: nem az számít leginkább, hogy mink van az életben, hanem hogy kicsodánk.

A történetet köszönjük Ágnesnek.

Készítsétek az Úr útját! - Mk 01:01-08

2011-12-03T12:58:00.000-08:00

(Folytatása a Heti Lélekemelő hírlevélben megkezdett elmélkedésnek!)

A Próféta meghirdeti az új korszakot, amikor az Isten nemcsak szól hozzánk, hanem, el is jön hozzánk, jön azon az úton, amelyet mi készítünk neki, és jön akkor is, ha nem talál utat a szívünkhöz, ha elutasításra talál, ő mindig velünk van, vére ontásáig velünk van, de az már nem biztos, hogy mi is vele vagyunk.

Utak
Az Ószövetség is az út képével teszi érzékletessé az Isten és az ember közötti kapcsolatot. De míg az Ószövetségben Isten az, aki a törvényadásban utat készít, utat ad az ő népének, és a nép dolga, hogy mozgásban legyen, hogy a törvényt felismerve a törvény útján járjon, addig az Újszövetségben az útkészítés a mi feladatunk, és az Isten az, aki felismeri az általunk készített utat, Isten az, aki mozgásban van, aki eljövendő. Isten mindannyiunk lelkéhez utat keres, olyan utat, amelyet mi készítettünk. Jézus az ajtónk előtt áll és zörget, arra vár, hogy ajtót nyissunk, hogy utat adjunk neki.

Jézus útja hozzánk
Az Úr Jézus első útkészítője Mária. Mária az angyali üzenetet ámennel fogadta: ”Legyen nekem a te igéd szerint”. Mária befogadta Isten Igéjét, befogadta a világ üdvözítőjét, a második isteni személyt, Jézus Krisztust. Az Eucharisztia a szent liturgia forrása és csúcsa. A miséző pap hozzánk vezető utat készít Jézusnak. A szentáldozásban Máriához hasonlóan mi is szívünkbe fogadhatjuk Jézust. Krisztus Teste, az Eucharisztia nemcsak olyan táplálék, amely belénk épül, Krisztus Testébe mi is beépülünk. Krisztus titokzatos testének tagjai vagyunk.

Mi is Jézus útjává válhatunk
Raniero Cantalamessa kapucinus szerzetes, a pápai ház szónoka, amikor nálunk járt, arra buzdította püspökeinket, papjainkat, hogy: Tanítsák meg nekünk, Krisztus titokzatos testének tagjainak azt, hogy Jézus Krisztus nemcsak a papokra bízta az átváltoztatás szavait, a szentség szavait. Keresztény édesanyák, édesapák, Krisztus titokzatos testének a tagjai, a miséző pappal együtt legalább magukban mondják az átváltoztatás szavait, a szentség szavait. Vallják meg magukról: Ez az én testem, mely családomért adataik. Ez az én testem mely szeretteimért adatik. Ha ezt megteszik a hívek, akkor megvalósítják a szent liturgia csúcsát, akkor Eucharisztiává fognak változni. Jézus az Eucharisztia útján jön hozzánk, mi is Jézus útjává, Eucharisztiává; változhatunk. Hivatásunk és küldetésünk, hogy Jézusnak, a mi Urunknak eucharisztikus utat készítsünk; embertestvéreink szívéhez!

Kerékjártó Mihály

Örökmécses (Mt 25:01-13)

2011-11-04T02:25:00.000-07:00

Üdvtörténeti események
Emlékszünk az Úr ígéreteire: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” Lk 11:9b-10 Ebben a példabeszédben a balga szüzek kérnek, de nem kapnak, keresnek, de nem találnak, zörgetnek, de nem nyitnak nekik ajtót. Az üdvtörténeti események hatással vannak a kinyilatkoztatott igazságok, érvényességére is. Krisztus keresztáldozata például a törvényt a rendelkezéseivel együtt érvénytelenítette. Vö. Ef 2:15

Az evangéliumi szakasz Urunk második eljövetelének üdvtörténeti eseményéről jövendöl, amikor bezárulnak az ajtók, amikor az Úr kegyelmének esztendeje, ígéreteinek érvényessége lejár. Hogy mikor következik be ez az esemény nem tudjuk, azt azonban tudjuk, hogy emberlétünk földi burka egyszer lehullik. Halálunk pillanatában a mi testünk az Istennel való találkozás kiemelkedő helye lesz. A döntő kérdés ebben a találkozásban nem az lesz, hogy mi fel fogjuk-e ismerni őt, a döntő kérdés ebben a találkozásban az lesz, hogy Jézus a mi Urunk megismer-e bennünket!

Mécseseink
Tőlünk függ, hogy régi, jó ismerősként fogad bennünket a mi Urunk, vagy úgy tekint ránk, mint idegenekre. Az evangélium előre jelzi a súlyos ítéletet. „Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket.” Egy evilági lakodalomban nincs ilyen végzetes jelentősége az olajnak, az égő mécsesnek. Ez is mutatja, hogy ez a példázat arról a másik világról szól. Szabad akaratú lényeknek vagyunk teremtve; van, ami csak tőlünk függ. Ezt a tőlünk függő realitást jelzi, az égő, illetve a kiégett mécses.

Lámpásunk olaja
A világban élünk, de nem ebből a világból valók vagyunk. Ennek a világnak a gondja, gazdagsága és gyönyöre belőlünk akar táplálkozni, még energiatartalékainkat is képes kiégetni a lelkünkből. Szükségünk van bölcsességre, okosságra, kiapadhatatlan erőforrásra, hogy lámpásunk olaját, a világ emésztő tűzétől megóvhassuk, hogy Urunk érkezését örömtüzeket gyújtva ünnepelhessük!

Lelkünk örökmécsese
A példabeszéd elhangzása után Jézus éberségre, virrasztásra szólít. Az első keresztények korából maradt fenn az a himnusz, amelyet a keresztség kiszolgáltatása alkalmával énekeltek. „Serkenj fel te, aki alszol, támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus!” Ef 5:14b Fel kell ébrednünk, éberré kell válnunk, virrasztanunk kell, hogy Krisztus világossága beragyoghassa az életünket. Az éberségünk lángját bátran égethetjük, az éberség, a szeretet lángja, kiapadhatatlan erőforrásból táplálkozik. Az éberségünk, lelkünk örökmécsese. Aki szeret az éber. Mélyen alvó édesanyák gyermekük alig hallható nyöszörgésére fel tudnak kelni, fel tudnak ébredni, még arra is, ha gyermekük ki van takarózva és fázik, mert szeretetük virraszt. A szeretet az nem alszik el, nem alszik el velünk együtt. A szeretet maga az éberség, Istenhez ébredő éberség. Aki szeret, ismeri Istent, és az Isten is ismeri őt, mert Isten, maga a szeretet.

Kerékjártó Mihály

Egy hűséges asszony

2011-10-01T02:51:00.000-07:00

Wormann Edit asszony híre elterjedt az egész angol birodalomban. Férje elhagyta gyermekeivel együtt. Nem rossz szándékkal tette ezt. Nem bírta tovább a munkanélküliséget és nem nézhette családja nélkülözését.
Áthajózott Amerikába, hogy ott szerencsét próbáljon, és aztán visszajöjjön szeretteiért.

Edit asszony tíz évig várta vissza a férjét. Se levél, se pénz, semmi nem érkezett tőle ez idő alatt. Kora reggeltől késő estig a varrógép mellett ült, hogy megszerezze gyermekei számára a mindennapit. Minden kérőt elutasított.

Az egyik napon elhatározta: nem vár tovább és megkeresi elveszett férjét. Micsoda meggondolatlan es reménytelen vállalkozás! Hiszen sejtelme sem volt arról, hogy férje Amerika melyik részén tartózkodik. Pénze sem volt az útiköltségre. Ezért éjnek idején egy Amerikába induló hajóra szökött és elrejtőzött a szellőztető helyiségben. Néhány doboz konzervet vitt magával és ebből élt húsz napig. Röviddel a megérkezés után tűz ütött ki a szellőztető helyiség közelében és így kénytelen volt elhagyni rejtekhelyét. A partra szállás után átadták a rendőrségnek és így börtönbe került. Úgy látszik, hogy minden áldozata hiábavaló volt! De nem, a Mennyei Atya nem feledkezett meg a hűséges Edit asszonyról.

New Yorkban éppen szegényes szállodájában ült férje, amikor bemondta a rádió:
- Figyelem, figyelem! Bostonban elfogtak egy férfinak öltözött asszonyt - Wormann Editnek hívják - aki potyautasként jött Amerikába, hogy férjét megkeresse. Hol van a férje? Jelentkezzen! Azonnal felugrik a férfi és a rendőrségre siet.
- Én vagyok Wormann Edit férje. A külföldiek szállásán találkoznak. Ezt a találkozást nem lehet elmondani. Mindketten ugyanazon a hajón tértek vissza Angliába. Az egész országban csodálattal adóztak Edit asszony hűségének és bátorságának. Férje jó állást kapott és a sokat szenvedett család végre révbe ért.

Mire jó nekem? Mt 21:28-32

2011-09-23T02:51:00.000-07:00

Mire jó nekem

Legtöbb ember életének a vezérlő elve az a kérdés, hogy mire jó nekem? Ami semmire sem jó, az nem kell, ami ártalmunkra van, az ellen küzdünk. Bennünket a kellemes dolgok vonzanak, a kellemetlenek meg taszítanak. Bizony legtöbb ember élete az én, és az enyém fogalmaiba, mint legfelsőbb kategóriákba szerveződik. Ilyen embereket szólít meg az Isten. Megszólíthatóak vagyunk, ha úgy gondoljuk, hogy valamire jó nekünk az Isten.

Ahogy az Isten ad, abban van valami nem jó

És tényleg Jézus betegeket gyógyít, halottakat támasz, teljesíti az emberek kéréseit. Jézus meg tud bennünket szólítani, mi is megszólítjuk, mert tud valamit adni, amire szükségünk van. Isten Országát Jézus az elmúlt vasárnap a szőlősgazda képével érzékeltette, aki munkásokat keres, munkát, megélhetést ad, aki függetlenül az emberi teljesítménytől mindenkinek egyformán ad. Mi igazságtalannak tartjuk; nem jó az, ha egy kalap alá vesznek bennünket, ha a semmirekellők, ugyanannyi fizetést kapnak, mint akik látástól vakulásig dolgoznak. Ezt az igazságtalanságot fokozza Jézus a mai evangéliumban. A vallásos elitet Jézus nem egy kalap alá veszi, az alja néppel, hanem az alja népet az elit fölé emeli, amikor azt mondja nekik: A vámosok és az utcanők megelőznek benneteket az Isten Országában.

Amit az Isten kér, abban van valami nem jó

Ebben a példabeszédben az Atya nem ad, hanem kér. Ez a kérés kívül esik a mire jó nekem kérdéskörön. Amit az Atyám kér az nem nekem jó, hanem neki jó. Amit az Atyám kér, azt nem én akarom, hanem ő akarja. A mire jó nekem, kérdéskörbe szerveződő élet ez ellen tiltakozik. A farizeusokat és írástudókat példázza a szavaiban kifogástalan, de a szavait nem követő, az ígéretét meg nem tartó testvér. Akiket ti megvetéssel illettek, a vámosok és az utcanők, azok végül is hallgattak Jánosra, megtértek, és megelőznek benneteket az Isten Országában.

Én mire vagyok jó

Megszoktuk azt, hogy az Isten gazdag, mi szegények vagyunk, hogy az Isten ad nekünk. Mit szólunk mi ahhoz, hogy az Isten jön és elvesz tőlünk? Jövő vasárnap erről szól majd a példabeszéd. Amikor, az Isten ad, amikor kér, és akkor is, amikor elvesz, a mire jó nekem kérdéskörből akarja kiszabadítani az embert. Milyen szép, a mi önfeledt, szavunk, kifejezi azt az örömöt, amit akkor érzünk, amikor az én és az enyém szorítása egy kicsit megenyhül. Mert az embernek igazán az a jó, ha kiszabadul a mire jó nekem kérdéskör szorításából, ha nem az lesz többé meghatározó, hogy mire jó nekem, hanem az lesz a meghatározó kérdés az életében, hogy én mire vagyok jó. Mennyei boldogság az ember számára, ha felfedezi azt, hogy jó vagyok arra, hogy Mennyei Atyám akaratát megtegyem, jó vagyok arra is, hogy Jézust kövessem, hogy jézusivá váljak. Jó vagyok arra az Istennek, hogy szeressen az én szívemmel!

Kerékjártó Mihály

Egy hűséges férj igaz szeretete

2011-09-18T00:17:00.000-07:00

Így hívják őket. Mindketten vidám, fiatal emberek, akiket gyengéd szerelem fűz össze. Boldogan állnak az Úr oltára elé, hogy örök hűséget fogadjanak egymásnak. Szinte paradicsomi boldogságban élnek néhány évig. Mivel gyermekük nem születhet, örökbe fogadnak egy kisbabát. Mindez 1945-ben történt.
Még ebben az évben fölfedeznek Nóra térdén egy gyanús foltot. A bőr ezen a helyen egyre vörösebb lett. Az orvos megvizsgálta. A vizsgálat során kiderül, hogy a beteg bőr sem a melegre, sem a szúrásra nem reagál.
Semmi kétség, Nóra megkapta a bélpoklosságot. Teoroi könyörög az. orvosoknak, mentsék meg a feleségét. Ettől kezdve naponta injekciózzák a szegény asszonyt.

Ez havonta 2000 frankba kerül. Teoroi ácsmesterséget folytat, de nincs annyi munkája, hogy ezt a pénzt előteremtse. Ezért minden más munkát elvállal. Négy év múlik el. Mindent megpróbáltak, mindenét eladta, most már nincs többé pénze az injekciókra. A szörnyű betegség egyre jobban elhatalmasodik Nórán.
Nem maradhat otthon, be kell vonulnia a lepratelepre. Teoroi elkíséri, de a kapuban nem engedik tovább, könyörtelenül bezárul mögötte. Ó azonban nem nyugszik bele ebbe. Mindössze 25 éves, fiatal, életerős ember, aki azonban szereti feleségét. A lányok rámosolyognak az utcán és apja is újabb házasságra biztatja. Teoroi azonban nem törődik saját magával, nem törődik a lányokkal és apja tanácsaival. Minden gondolatával Nóránál időzik. Elmegy a lepratelep vezetőjéhez és felvételét kéri: együtt akarok lenni a feleségemmel, hiszen mi összetartozunk.

Az emberek persze ezt nem értik. Ilyen eset még sohasem fordult elő a telep életében. A szeretet számára nincs hely a paragrafusok között. Csak beteget vehetünk fel - válaszolja a hivatalnok. Akkor a telep területén egy külön kunyhót építek a magam számára, válaszolja Teoroi. A telep vezetője is ember. Neki is van szíve. Teljesíti a férfi kérését.

Nóra súlyos beteg. Szörnyű lelki fájdalmak gyötrik és ez csak a betegségnek kedvez. Állandóan a bejáratot nézi. El kell jönnie Teoroinak. És nem csalódik reményében. Most már ketten, helyesebben hárman élnek a lepratelepen. Az egészséges baba helyett egy beteg gyermeket fogadnak magukhoz, és most újra boldogok. Teoroi ismét dolgozik. A betegek hamarosan szeretetükbe fogadják. Nóra állapota is kielégítő. Hogy is lehetne másképp?
Világos és vidám a fiatal ácsmester lakása. A kis Kriszta nevetése hallatszik a szoba sarkából. De nemcsak ő mosolyog. Mosolyognak az öreg nénikék is, a csonka lábú férfiak, a lepratelep összes lakói, mert érzik annak a szeretetnek a melegét és világosságát, amelyet itt az élő holtak között gyújtott meg egy hűséges férfi igaz szeretete...

Egyház (Mt 18:15-20)

2011-09-02T05:43:00.001-07:00

Krisztus Misztériuma
Kezdetben csak az Isten volt, Isten volt a világ, a vég ehhez a kezdeti állapothoz hasonló: Isten lesz minden mindenben. Vö. Jn 1:1, 1Kor 15:28 A végső állapot elérése, a mindenség megváltoztatása, megváltása a mi Teremtőnk műve. Szent Pál apostol megvallja, hogy ezt az isteni műveletet Jézus Krisztus Atyja, a mi Mennyei Atyánk kinyilatkoztatta neki: „Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van.” Ef 1:9-10 A világmindenség története, kezdete és vége: Krisztus Misztériuma, és mivel mindennel együtt; ebben a folyamatban mi is benne vagyunk; Krisztus titka egyúttal a mi misztériumunk is. Az Egyház, élő és éltető jele Krisztus Misztériumának.

Egyház
A világot megváltó, a világot megváltoztató isteni művelet; az a szeretet, amelyet Krisztus keresztje rejt magában. Egyház ott van, ahol Mennyei Atyánk hitet, bizalmat ébreszt, ahol Krisztus Misztériuma felragyog az emberszívekben. Akiben felragyog Krisztus Misztériuma, az felhatalmazást kap a krisztusi életre, arra hogy bekapcsolódjon Isten világot megváltó, világot megváltoztató szeretetébe. Ezt a felhatalmazást először Szent Péter apostol kapta meg. Az evangélium tanúsága szerint ezt a hatalmat Jézus kiterjeszti az apostoli kollégiumra is. „Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”

Isten jelenléte
Mennyei Atyánk szereti, és szeretetével magához vezeti az ő teremtett világát. Ahogy viszonyulunk ehhez az Istentől szeretett világhoz, abban lelepleződik az is, hogy hogyan viszonyulunk az Istenhez. A Fiú Isten kijelentette, amit akár a legkisebb embertestvérünknek is teszünk, vagy nem teszünk, azt vele tesszük, vagy nem tesszük. Nem azt állítja, hogy olyan mintha nekem tettétek volna, hanem azt velem tettétek. Vö. Mt 25:40 Szeretetet mi emberek nem tudunk előállítani, szeretetünkben a Szeretet Lelke, a Szentlélek Isten van jelen. Isten jelen van, mint világokat teremtő Atya, jelen van a másik emberben, mint Fiú Isten, és szeretetünkben jelen van bennünk is, mint Szentlélek Isten, a Szentlélek Isten templomai vagyunk. Vö. 1Kor 6:19

Szentségi jelenlét
A Szentségek jóllehet különböznek egymástól, abban egyek, attól Szentségek, hogy mindegyikben Jézus, az Isten Fia értünk van jelen. Az evangéliumi szakaszban Jézus, Szentséget nyilatkoztat ki: Ennek a szentségnek az anyaga; legalább két Krisztushívő ember, a formája pedig az, hogy Jézus nevében jöjjenek össze. Jézus ezzel a szentséggel felhatalmazza benne bízó közösségeit is, hogy a világot megváltó, a világot megváltoztató isteni műveletnek ne csak tárgyai, hanem vele együtt alanyai is legyenek: „Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” Vallásunk a kereszt vallása, keresztünk vállalása. Vallásunk igazsága; keresztjét hordozó Urunk követésében van. Keresztünk részesít bennünket Krisztus keresztjében: „Mit jelent részesülni Krisztus keresztjében? Jelenti annak a Szeretetnek a megtapasztalását a Szentlélekben, amelyet Krisztus keresztje rejt magába. Jelenti saját keresztünk felismerését ennek a szeretetnek a fényében. Jelenti saját keresztünk vállunkra vételét és menni mindig ennek a szeretetnek az erejével, menni végig az életen követve Jézust, aki alávetette magát a keresztnek, nem törődött a gyalázattal és most az Isten trónjának jobbján ül!” (Idézet: Boldog II. János Pál pápa keresztúti elmélkedéséből.)

Kerékjártó Mihály

A hűség jutalma

2011-08-29T01:20:00.000-07:00

Ilona egy nagyvállalat vezérigazgatójának asszisztense volt. Szüleitől keresztény nevelést kapott, de nem vette túl komolyan a hitét, amíg az élete egy lelkigyakorlat után nem vett egy nagy fordulatot. Ott és akkor elhatározta, hogy ezentúl Jézus Krisztus tanítása szerint él.
Az Úr Jézusban frissen felfedezett hit örömével ment oda egy napon a főnökéhez, és közölte vele, hogy a jövőben nem fogja leírni és továbbítani az üzleti életben általánosan elterjedt hazugságokat. Főnöke csodálkozva nézett az eddig olyan kiegyensúlyozott nőre, és így szólt:

- Jó, ez a maga dolga, de akkor felmondok magának. A felmondási idő leteltéig a könyvelésben dolgozhat.
Az eset az egész cégben nagy feltűnést keltett, mindenki erről pletykált. Az emberek szemében lekerülni a vezérigazgatói asszisztensi állásból egy kezdő könyvelő pozíciójába nagy lecsúszást jelentett, de Ilona mindenki meglepetésére bátran és nyugodtan viselte a sorsát.
Elérkezett az utolsó munkanapja. A nagyfőnök hivatta:
- Talált már új állást? - kérdezte.
- Nem. - érkezett a válasz.
- Ez esetben, kérem, maradjon itt. Ön lesz itt az első pénztáros.

Aki lop, az hazudik is - mondja a régi közmondás. A vezérigazgató nyilvánvalóan tudta, hogy aki nem hazudik, az a pénzdolgokban is abszolút megbízható.

Szent István király

2011-08-19T00:38:00.000-07:00

Péld 4,10-15.18-27; Ef 4,17-24; Mt 7,24-29
„Az okos ember sziklára építette házát.”

Nyelvünkben a ház és a haza szó ugyanabból a tőből származik. Napjaink identitászavarral küszködő magyarjainak és talajt vesztett keresztényeinek ezért is közvetít igen-igen aktuális üzenetet Szent István ünnepén az Evangélium.
Aug. 20-a egyszerre egyházi és állami ünnep. Azok szemében, akik az Egyház és az állam teljes szétválasztásának hívei, ez bizonyára avult és rossz emlékeket idéző dolog. Bennünket, magyar keresztényeket azonban arra int, hogy aki maradandó közösséget akar létrehozni, az nem hagyhatja számításon kívül az Istent, sőt, igazából csak benne bízhat és őrá építhet.
Fogalmazzunk katolikus módra, azaz minden kirekesztő szándék nélkül, egyetemesen! Számunkra az a gesztus, amellyel Szent István király halála előtt a koronát, újonnan létrejött királyságát felajánlotta az Istenszülő Szűznek, azt fejezi ki, hogy nem politikai tényezőkben, földi szövetségeseiben bízott elsősorban, hanem mert ráhagyatkozni az isteni gondviselésre és a Szűzanya pártfogására. Családnak tekintette népét, amelynek anyára van szüksége, s ezzel a szó legmélyebb értelmében volt reálpolitikus (építve a magyarságnak a római rítusú kereszténységre térését megelőző Mária-kultuszára is).

Az ország felajánlásában protestáns testvéreink a János-evangélium azon helyének új és eredeti módon való komolyan vételét ismerhetik fel, ahol Urunk, Jézus a kereszten függve, halála előtt szeretett tanítványát édesanyjára, édesanyját pedig tanítványára bízta, mintegy szövetséget hozva létre köztük.
Nem keresztény, de egy Istenben hívő testvéreink számára is van mondanivalója ennek a cselekedetnek: benne az ország első embere kinyilvánította az égi hatalomnak való alárendeltségét, s az egy Isten gondjára bízta országát és népét.

Nem hívő, de kereső, az igazságra nyitott magyar testvéreinknek azt mondhatjuk, hogy első királyunk volt olyan intelligens, hogy az ember végtelen felé nyújtózó igazságkeresésére építette országát.
Csak megrögzött ateista, gyakorlati materializmusba süllyedt magyar testvéreinknek nem tudunk mit mondani (egyébként a hazáról, hazaszeretetről sem nagyon); őértük hát még buzgóbban kell imádkoznunk, és saját maguk elől is eltagadott reménytelenségükre gyógyírül felajánlanunk azt a reménységet, amely kisarjad ünneplő szívünkből.

Fr. Barsi Balázs - Telek Péter Pál: Magasság és mélység c. könyvéből

Ismeretlen utakon (Mt 14:22-33)

2011-08-07T11:00:00.000-07:00

Jézus jön hozzánk
A mai evangéliumban elsősorban nem az a meglepő, hogy Jézus a vízen jár, hanem az, hogy Péter, az ember jár a vízen. Jézus az örök Atya örök Fia; Isten, aki: „Maga feszítette ki az ég sátorát, és a tenger magas árját lába alá gyűrte.” Jób 9:8 Jób, Isten, szenvedő szolgája szinte megjövendöli azt; hogy Jézus, az Isten Fia tenger hullámain fog taposni. Ahol számunkra nincs út, ott az Istennek van útja. Éjjeli sötétségnek, viharnak és hullámverésnek nincs hatalma arra, hogy Isten előtt a hozzánk vezető utat elzárja.

Ismeretlen utakon
Ezen a reggelen Jézus, egy csendes magányos helyre hívta tanítványait. Amikor a tó túlsó, településektől távoli partján kikötöttek, nem a csend és a magány várta őket, hanem emberek sokasága. Napnyugtával Jézus csendet teremt maga körül. Apostolait csónakba parancsolta, a sokaságot elbocsátotta és az éjszaka nagy részét, a magányos hegytetőn imádságban töltötte. Eközben az apostolok a tengeren ellenszéllel küszködtek. Ismerős természeti erőkkel, jóllehet túlerővel küzdöttek. A vízen közeledő alaktól, megrémültek. A tenger ellen még csak valahogy fel tudják venni a harcot, de egy számukra ismeretlen hatalom megnyilvánulása kétségbe ejti őket.

Jézushoz mehetünk
Rémületüknek Jézus, ismerős hangja vet véget. Bátorság! Én vagyok, ne féljetek! Péter látja a háborgó tengert, a lehúzó örvényeket és látja Jézust. Tapasztalja a hatalmat, amely a lehúzó erőkkel dacolva a hullámok felett áll. A két erő közül Jézusét ítéli nagyobbnak, ezért kéri az Urat: parancsold, hogy hozzád menjek. Nem azt kéri, engedd meg, hogy hozzád menjek, hanem azt, parancsold meg. A megengedést kevésnek tartja Péter. Parancsold meg! Ne az történjen, ami tőlem telik, hanem az történjen, ami tőled telik.

Velünk van az Úr
Reménységgel tölthet el bennünket az a tudat, bátran bízhatunk benne, hogy nemcsak Péter kérésére, de Jézus ma élő tanítványainak a kérésére is; Jézusunk parancsára, az emberileg lehetetlen utak lehetséges utakká, járható utakká válhatnak. Péter a vízen jár, de látva a tenger félelmetes realitását megrémül, és merülni kezd. Ments meg Uram! És Jézus azonnal kinyújtja felé a kezét. Péter pillanatok alatt belátta nincs más menedék számára csak Jézus, és az Úr erős karja megtartotta őt. Az elemek Ura karnyújtásnyira van tőlünk is, bennünket is biztat, bátorság, ne féljetek, én vagyok, és itt vagyok, veletek vagyok, itt és most és mindörökké.
Kerékjártó Mihály

Ördög a templomban

2011-07-14T12:36:00.000-07:00

Egy ember, aki egy vasárnap reggel a templomba igyekezett, nagyon meg volt lepve, mikor az ördögöt a templomajtó közelében találta.
- Mit csinálsz te itt? - kérdezte meglepetéssel.
- Éppen úgy megyek a templomba, mint ti - felelte a sátán. - Hiszen az emberek azért járnak oda, hogy ellenem imádkozzanak és prédikáljanak, ki védelmezne hát engem, ha magam nem lennék ott?
- És hogyan védelmezed magadat? - kérdezte erre a templombajáró.

Ó, erre a célra van nekem ezerféle eszközöm is! Először is tehát jókor ellátogatok azokhoz a családokhoz, amelyek templomba akarnak menni és igyekszem ellentétet szítani a férj és a feleség között; úgy indítom fel a férjet, hogy fölbosszankodjék a kemény gallér miatt, amelyiken nem akar keresztül menni a gomb és így annak a feje lepattan. Ezáltal elveszti jókedvét; a feleség pedig elveszti a jóhangulatát azért, mert valamelyik fiókban hiába keresi a kesztyűjét.
- Ilyen eszközökkel megakadályozom azt, hogy a templomba menjenek, vagy elrontom a hangulatukat, hogy annak valami hasznát ne láthassák.
- Azoknak az embereknek a számára, - folytatta az ördög, - akik komolyan és magukba zárkózva indulnak el, más eszközöket használok: Mindig van ugyanis egy lány vagy asszony, aki a figyelmet magára vonja. Ekkor az asszonyok pillantásait az ilyenek ruhájára irányítom; megvizsgáltatom velük pontosan a kalapját, a blúzát és a prédikáció elrepül a fejük fölött. Azok a férfiak pedig, akiknek egy kis irodalmi műveltségük van, a prédikációban itt és ott egy-egy kevésbé helyes kifejezést vagy stílushibát fedeznek fel és így a formára tekintenek a tartalomra pedig nem figyelnek. A templomból való távozás alkalmával azután megteszik a maguk kölcsönös észrevételeit és így minden hatás elvész.
- Az a másik hölgy meg, amott, fél a meghűléstől; nos tehát kioktatom, hogy itt vagy ott, valamelyik ablak nyitva van és az egész istentisztelet alatt nem gondol másra, mint a légvonatra és az egészségét érintő veszedelemre.
- Na, és a kereskedők! Úgy intézem a dolgokat, hogy az előző este vagy reggel, az istentisztelet előtt rossz híreket halljanak. És így az egész istentisztelet alatt tele lesz a fejük.
Egy padon egy anya ül. Gyermeket hagyott otthon, aki a bölcsőben alszik; gyorsan az eszébe juttatom, hogy a kicsi fölébredt és most az a veszély fenyegeti, hogy ágyacskájából kiesik. És ez az asszony egész idő alatt nyugtalan lesz. Látok néhány jó megjelenésű urat, akik figyelmesen hallgatnak a papra. Rögtön figyelmessé teszem őket arra, hogy amit most hallottak, az erre vagy arra az emberre vonatkozik, aki szintén ott van a gyülekezetben. Ekkor rögtön elkezd János Péterre, Sándor pedig Józsefre gondolni és elindulnak hazafelé, nagyon meglévén elégedve a lelkipásztorral és önmagukkal.
- Ha pedig egy hallgatót az istentisztelet ideje alatt nem tudok elvonni a figyeléstől, akkor megpróbálom őt hatalmamba keríteni a kijáratnál. Felindítom az embereket, hogy mindenféléről kezdjenek el beszélni, aminek a templomhoz semmi köze. Úgy irányítom őket, hogy isntentisztelet után olyan embereknél tegyenek látogatást, ahol csak világi dolgokról lehet beszélgetni és így kitörlök a lelkükből minden jobb benyomást, amelyre a templomban szert tettek.
Ezek voltak az ördögnek nyilatkozatai a kérdezősködő számára, amikor a templom felé indult. Mennyire így van ez csakugyan az életben is. Mindenki megtoldhatja ezeket az adatokat a saját tapasztalataiból.

Kicsinyeknek - Mt 11:25-30

2011-07-01T13:27:00.000-07:00

Nagyság

Mi emberek a bölcsességet és az okosságot nagyra becsüljük. Ősanyánk Éva, a bölcsesség kedvéért szakított a tudás tiltott fájáról. A mai napig, hogy versengenek egymással emberek, hogy tudásban, bölcsességben egymást megelőzzék. Emberi teljesítményeket dicsőít ma a világ. Nemcsak a sportolók, még Jézus apostolai is vetekedtek egymással a dicsőségért; a többiek fölé emelkedő nagyságért. Vö. Mk 9:33-37 Jézus még, halála előestéjén is azt hallja, hogy: „Vitatkozás támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. Erre ezt mondta nekik: A királyok uralkodnak a népeken, és akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat. Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.” Lk 22:24-26

Nagy ügy
Ezért a fordított hierarchiáért Jézus magasztalja az ő Mennyei Atyját, aki elrejtőzik a bölcsek és okosak elől és megnyilatkozik a kicsinyeknek. Istenismeretet nekünk, embereknek egyedül csak Jézus adhat. A kegyelem felülről lefelé hat, a kicsinyekre rátalál. Jézus azokhoz a kicsikhez szól, akiket az élet terhe a fölhöz lapít, akik terhek alatt görnyednek. Van abban valami paradoxon, hogy Jézus bennünket, terhek alatt görnyedőket úgy üdít fel, hogy még több terhet rak ránk, az ő terhét és az ő igáját. Nem veszi le a terhet a vállunkról az igát a nyakunkról, hanem azt tanácsolja; vegyük fel az övét is. Jézusnak küldetése van, van egy nagy ügye, Mennyei Atyjának az ügye. Jézus ennek a nagy ügynek a terhét viseli, ennek a nagy ügynek az igáját veszi a nyakába. Jézus azt tanácsolja, hogy nekünk is legyen nagy ügyünk, amihez képest viszonylagossá, könnyűvé válhatnak a többi terheink. Ha az embernek nincs nagy ügye, óhatatlanul önmaga válik nagy üggyé önmaga számára és ez nem jó.

Jézussal
Jézus életútja a Kegyelem útja, felülről lefelé vezető út, mennyei magasságokból poklokig süllyedő út. Az Isten Fia, ha kicsik vagyunk, ha elveszett senkik vagyunk, akkor a kegyelem útján rák talál. Jézus, ha ránk talál követésére hív, hogy haladjunk vele együtt a keresztúton; felülről lefele. Jézussal járhatunk, még a halál sötét völgyében is, azzal a Jézussal: „Aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet.” 1Tessz 5:10

Békességben
Bölcsességünk és okosságunk sok mindenre jó, de arra nem, hogy békességet adjon. Sok kérdés nyugtalanít bennünket. Úgy gondolhatjuk, békességre juthatnánk, ha tudhatnánk a válaszokat. Nem nehéz belátni; ha minden kérdésemre tudnám is a választ, az nagyon kevés lenne. Jézus kinyilatkoztatja nekünk, hogyan találhat nyugalomra lelkünk: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál a lelketek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.”

Kerékjártó Mihály

Az egység kinyilatkoztatása Jn 14:01-12

2011-05-20T03:09:00.000-07:00

Jézus az utolsó vacsora termében halálára készül, mégsem magával van elfoglalva, tanítványait vigasztalja. Jézus, vigasztaló szavai értetlenségbe ütköznek. Az apostolok értetlenségüknek közbeszólásaikkal hangot is adnak. Jézus azt állítja, hogy ismerik az utat, ahova megy, és Tamás közbeszól; nem úgy van, azt sem tudjuk, hogy hova mész honnan, ismernénk az utat.
Jézus azt állítja, hogy ismerik az Atyát, de Fülöp közbeszól; nem úgy van, mutasd meg az Atyát és ez elég nekünk. Jézus kinyilatkoztatja: „Aki engem lát, az látja az Atyát is. Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem.”

Az egység jelenvalósága
Az apostolok akár tudják, akár nem tudják: Ahogyan Jézust látják, ismerik, ugyanúgy látják és ismerik a Mennyei Atyát is. Az Ige testté lett, és ezzel megszűnt a lényeges különbség a szent és a profán között. Minden látszat ellenére, a világ arra felé tart, hogy Isten legyen minden mindenben. Vö. 1Kor 15:28 Assisi Szent Ferenc, egy romos kápolnát javít ki. Mozdulatai nemcsak köveket tettek helyükre, foglaltak a templom egységébe, megigazították az egész egyházat is. Ő ezt akkor, kőműves kanállal a kezében még nem tudta. Sokan tudtukon kívül szolgálják Istent; a családjukban, házi munkával, mosogatással, takarítással, gyermekneveléssel. Isten szeretete az ő Fiában szívére öleli a mindenséget. Ahogy viszonyulunk Isten szeretett világához, abban lelepleződik, hogyan viszonyulunk az Istenhez. A szeretet egyesítő hatalmából fakadóan: Kérdéseinkre a mi eljövendő Urunk Jézus: „A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Mt 25:40

Az egység megmutatkozása
Pünkösdkor a tanítványok életében eljött az a nap, amelyet Jézus megígért nekik: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek.” Jn 14:20 Amikor az Isten mélységeit és az emberi lélek mélységeit is ismerő Lélek betölti a tanítványokat, csak akkor ismerik fel önmagukban Jézust, és ismerik fel Jézust a Mennyei Atyában is, és ismerik fel Jézusban önmagukat.

Az egység gyümölcse
Hogy Krisztus bennünk van, és mi Krisztusban vagyunk, ezt az egységet az első keresztények a Szentlélek világosságában tisztán látták. Tőlük maradt fenn ez a szállóige: „Ha testvéredet láttad, az Urat láttad.” Egységtudatukból fakadt mélységes szeretetük, amely a világ előtt is ismertetőjelükké vált. Így emlegették őket: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást.”

Kerékjártó Mihály

Amiért a szülők megőszülnek

2011-05-20T03:06:00.000-07:00

Egy nagyvállalt vezetőjének fel kellett hívnia egyik alkalmazottját az egyik központi számítógép meghibásodása miatt. Felhívta az alkalmazott otthoni számát, a kagylót pedig egy gyerek vette fel suttogó hangon beleszólva: "Hello?" "Apukád otthon van?"- kérdezte.
"Igen,"- suttogta vékony hangon.
"Beszélhetnék vele?" A főnök meglepetésére a vékony hang azt suttogta:
"Nem." Mivel egy felnőttel szeretett volna beszélni, a főnök azt
kérdezte:
"Anyukád ott van?"
"Igen," hangzott a válasz.
"Beszélhetnék vele?"
A vékony hang ismét suttogva:
"Nem."
A főnök, remélve, hogy akad valaki, akinél üzenetet hagyhat, azt kérdezte:
"Van még ott valaki?"
"Igen,"- suttogta a gyerek -"egy rendőr."
Csodálkozva azon, hogy mit kereshet egy rendőr az alkalmazottjánál, azt kérdezte:
"Beszélhetnék a rendőrrel?"
"Nem, el van foglalva,"- suttogta a gyerek.
"Mivel van elfoglalva?"- kérdezte a főnök.
"Az apuval, az anyuval és a tűzoltóval beszélget,"- hangzott a suttogó válasz. Növekvő aggodalommal, és a telefon hátterében egy helikopterszerű hangot hallva, a főnök azt kérdezte:
"Mi ez a hang?"
"Egy helikopter"- válaszolta a suttogó hang.
"Mi folyik ott?"- kérdezte a főnök most már megrémülve.
Félénk suttogó hangon válaszolt a gyerek.
"A mentőalakulat most landolt a helikopterrel."
Megrémülve, aggódva, és enyhén szólva zavartan kérdezte a főnök:
"Mit keresnek?"
Még mindig suttogva, kuncogását visszafojtva az ifjú hang így válaszolt:
"Engem".

Istennél kevesebb nem lehet elég! Jn 20:19-31

2011-04-28T13:34:00.000-07:00

Jézus egyetemes és meghatározott jelenléte
A mi Istenünk embereket szerető Isten, a mi Istenünk értünk emberekért cselekvő Isten! Jézus az Isten Fia Nagypénteken; nagy nyilvánosság előtt hal meg a kereszten. Jézus világot megváltó halála egyetemes érvényű - Jézus mindenkiért a vérét ontja -, ezzel szemben a mi feltámadt Üdvözítőnk; testi meghatározottságában csak azok számára jelenvaló, akik szeretik őt, akik szomorkodnak az ő elvesztésén, akikben az embereket szerető isteni szeretet visszhangra talál.

Én Jézusom, én Jézusom miért hagytál el engem!
Tamás apostol lehetett az apostolok közül a legszomorúbb. Tamás, az ő szomorúságában önmagába roskadhatott, elszigetelődhetett, hiszen a feltámadás napján nincs együtt apostoltársaival, nem találkozhatott a többiekkel együtt Jézussal. Tamás szomorúsága, Tamás mélységes szeretetéből fakad. Tamás szomorúsága Jézushoz kiáltó szomorúság: Én Jézusom, én Jézusom, miért hagytál el engem!

Jézusnál kevesebb nem elég!
Tamás apostolt nem hatotta meg apostoltársainak a lelkesedése: „Jézus feltámadt, él, találkoztunk vele!” Tamásnak nem elég, az apostoli kollégium, az egész egyház egyöntetű tanúságtétele, Tamásnak Jézusnál kevesebb nem elég! Jézus nyolc nap múlva; talán éppen Tamás apostol kedvéért, Tamás megörvendeztetéséért jelenik meg újra az apostoloknak.

Hitbeli tapasztalat
Nemcsak Tamás apostol számára, minden Istent szerető szív számára, Istennél kevesebb soha sem lehet elég, Jézusnál kevesebb soha sem lehet elég, csak Jézus egyedül lehet elég! Tamás apostol szemmel látható, kézzel fogható bizonyítékot akar. Mindegyik apostolnak szüksége volt valamilyen tapasztalatra. Jánosnak elég volt az üres sír tapasztalata, hogy hinni tudjon, a többieknek ennél többre volt szükségük. Mi nem tudunk úgy találkozni Jézussal, ahogy az apostolok találkoztak vele, nem tudunk a szemébe nézni, nemcsak az istensége, de még az embersége is rejtve van előttünk. Jézus számunkra a mi hitünk szent titkában van jelen, nekünk hitbeli tapasztalatra van szükségünk. Mindig az Isten kezdi, ő az, aki ajtónk előtt áll és zörget, aki bebocsátásunkra vár, aki arra indít, hogy hittel, bizalommal ajtót nyissunk, hogy magához ölelhessen bennünket, hogy hitünk karjával mi is átölelhessük őt. Ez a hitbeli közösségünk Jézussal, boldogító közösség, Istenünk boldogító színelátásáig erősödő közösség. Ezért hirdet Jézus bennünket boldognak. „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.” Jézussal való közösségünk Krisztus keresztjében részesít bennünket.

Boldog II. János Pál pápánk tanítása
„Mit jelent részesülni Krisztus keresztjében? Jelenti annak a szeretetnek a megtapasztalását a Szentlélekben, amelyet Krisztus keresztje rejt magában. Jelenti, saját keresztünk felismerését ennek a szeretetnek a fényében. Jelenti saját keresztünk vállunkra vételét, és menni mindig ennek a szeretetnek az erejében. Menni végig az életen, követve őt, aki alávetette magát a keresztnek, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül."

Kerékjártó Mihály

Lábmosás Jn 13:01-15

2011-04-15T00:51:00.000-07:00

Péter labilitása

Az evangélium írója, Szent János apostol ebben az evangéliumi szakaszban két apostolt nevesít: Az egyik Júdás apostol, ő a stabilitás, a következetesség megtestesítője. Júdáson még Jézus sem tudott változtatni: Jöhetett Jézus mehetett Jézus, bármit mondhatott tehetett Jézus; Júdás megmaradt sziklaszilárdan annak aki. A másik apostol Simon, akit Jézus nevezett el kősziklának, azaz Péternek. Ez a név, hogy Simon hajladozó nádszálat jelöl, és valóban Péterre nem a kősziklaság, inkább a hajladozó nád labilitása volt jellemző. A labilis Péter mozdítható volt, Jézus alakítani tudta, sziklaalapra tudta mozdítani. A következetlen Péterben tudott leginkább megmutatkozni Jézus következetessége.

Péter tiltakozása

Péter tiltakozása a lábmosás ellen nem Péter szerénységből fakad: Én erre méltatlan vagyok, ó hogy jövök én ahhoz, hogy megengedjem, nem engedhetem meg, hogy akit olyan nagyra tartok megmossa a lábamat. Péter tiltakozása nem szerénységből, hanem Péter teológiájából fakad: Mit művelsz Jézus! Te vagy a Messiás, neked feldíszített ló jár, neked a világ feletti uralom jár, érthetetlen számomra, hogy mások lábait mosogatod úgy, mint egy rabszolga!

Péter szeretete

Jézus, a lábmosás ellen tiltakozó Pétert pillanatok alatt meggyőzi: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Simon Péter nagyon szereti Jézust. Péter szeretetének nagyágát jelzi, hogy Jézusról való szemléletmódját, amit Jézusról vall, az ő vallását habozás nélkül feladja: Jézus nem olyan, mint amilyennek gondolom, de mit számít ez, milyen jelentéktelen tényező ez, ha Jézussal való közösségemről van szó!

Keresztény hit

A keresztény hitben nem az a hangsúlyos, hogy mi mit vallunk, hogy mi mit teszünk, a keresztény hitben az a hangsúlyos, amit Jézus tesz. A vallásban az a hangsúlyos, amit mi vallunk, amit mi teszünk. A keresztény vallás képes megosztani a keresztényeket, a keresztény hit erre képtelen. Több mint 300 féle keresztény vallást tartanak számon. Jézusnak más aklokban is, sőt az aklokon kívül is vannak juhai. Lehetünk nagyon vallásosak de, ha Jézusnak nem engedjük meg, hogy megmosson bennünket, semmi közünk sincs Jézushoz. Jézus nagyon szeret bennünket, a bűn szennyét, terhét leveszi rólunk, magára veszi és belehal, hogy mi tiszták és feddhetetlenek legyük Isten színe előtt. Odaadja az életét, hogy halálából isteni élet fakadjon. Fogadjuk el Jézus szolgálatát, engedjük meg Péter apostollal együtt, hogy Jézus tisztára mosson bennünket, hogy közösségben maradhassunk Jézussal mindörökre.

Kerékjártó Mihály

Egyet tudok

2011-04-08T00:57:00.000-07:00

„Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.” Jn 09:41

Mi tudjuk!

Magyar „elvakult” szavunk, tömören fejezi ki azt az állapotot, amit Jézus az evangéliumban körülír, azt az állapotot, ami az embert fogva tartja, bűnössé teszi. Az elvakult ember meg van győződve arról, hogy kristálytisztán lát, miközben, a káprázat, ami elvakítja, eltakarja előle az igazi világosságot, azt a világosságot, amelyben észrevehetné Isten látogatását. Az elvakult embert Isten jelenléte zavarba ejti, Isten elől tudományához menekül és mivel maga sem biztos a tudásában, harsányan kiabálja: „Mi tudjuk!” Vö. Jn 09:24

Elvakultság

Ennek a világnak a káprázata elvakíthat bennünket. Megtörténhet, hogy nem látunk túl azon a fogalmi rendszeren, ahogy erről a világról, és ahogy önmagunkról is gondolkodunk. Ez a tudatlanság egészen addig, amíg fel nem ismerjük, képes bennünket vakságról vakságra vezetni. Elvakultságunknak három jól megkülönböztethető fokozata van. Elvakíthat bennünket ennek a világnak a gazdagsága, gyönyöre, dicsősége. Elvakíthat bennünket, ha meg akarjuk mutatni gazdagságunkat, ha fontos számunkra, hogy mit gondolnak rólunk az emberek, ha tekintélyesek akarunk lenni. És elvakultságunk csúcsa, amikor senki és semmi nem számít, amikor kizárólag csak én számítok, csak én egyes egyedül. Bizony elvakíthat bennünket a gazdagságunk, a hiúságunk és kiemelkedő módon elvakíthat bennünket; ha önmagunkat mindenek fölé magasztaljuk. Ha értelmünk nem lát túl a világon, mások rólunk való vélekedésén, ha értelmünk nem lát túl önmagunkon, akkor tudásunk csak elvakult tudás. Ismerjük fel vakságunkat! A felismerés tüzében elég, kialszik a megigéző káprázat!

Egyet tudok!

Mózes, Istentől megszólított, Istentől megérintett ember. Az ő írásai isteni tekintéllyel bírtak a választott nép előtt. Az írástudók, Mózes értelmezőiként, isteni tekintéllyel szabályozták a közösség életét. Mózestől jó messzire meghúzták a szálakat. Kialakítottak egy Mózesre visszavezethető szabály gyűjteményt. Különösen a szombat megtartását kerítették körül szabályokkal, nehogy valaki megszegje a nyugalom napját. Szabálygyűjteményüket az isteni kinyilatkoztatással egy szintre emelték. Látásmódjukban Jézus olyan bűnösként jelenik meg, aki halált érdemlő bűnt követ el, mivel szembeszegül az isteni renddel. Az írástudóknak volt; az isteni megérintettségre, visszavezethető fogalmi rendszerük, anélkül, hogy Isten valóságos jelenléte megérintette volna őket. Az írástudók sok mindent tudnak, de ennél a soknál, mérhetetlenül több, annak az egynek a tudása, amely isteni érintésből fakad: „Egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok.” Sok mindent tudunk mi is, de tudnunk kell; megszerzett tudásunk nem képes megvilágosítani bennünket. Ha, mint vakok szomjazunk a világosságra, Jézus, bennünk és értünk is imádkozó Lelke; megvilágosít! Vö. Róm 8:26 „Ítéletül jöttem a világba, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok megvakuljanak!” Jn 09:39

Kerékjártó Mihály

„Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet”

2011-04-01T02:44:00.000-07:00

1Az Úr így szólt Sámuelhez: "Meddig akarsz még Saul miatt bánkódni, amikor elvetettem, hogy ne uralkodjék tovább Izrael fölött? Töltsd meg szarudat olajjal, és kelj útra. Menj el Izájhoz Betlehembe, mert a fiai közül szemeltem ki királyt."… 6Amikor megérkeztek, s meglátta Eliábot, azt gondolta: "Nos, itt áll fölkentje az Úr előtt." 7Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: "Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet."

Dávid prófétai identifikációjának elbeszélése ez a történet. Dávid az ószövetség legkülönösebb alakja, akit a későbbi királyok messiási személyiségként emlegetnek, a keresztény források szent Dávid királyként, a zsoltárok pedig szentként ismernek.
Aki a Sámuel könyvében összegyűjtött változatos történeteit elolvassa, igen ellentmondásos képet alakít ki róla. Egyrészt filiszteus zsoldosként, rabló vezérként, csábítóként találkozhatunk vele, másrészt a tragikus nemzeti katasztrófa idején megmentőként lép fel, új fővárost alapít, a Jeruzsálemi templom és a szövetségi kultusz megerősítője, a vallási költészet és a zsoltár imádkozás fellendítője.
Valóban más külsőleg, mint belsőleg. A negatív külső mögött csak lassan alakul ki a spirituális benső. A kijelentés, amit Sámuelnek mond az Úr: „Ne a külsejét nézd..” nem csak a fizikai külsőre vonatkozik, - alacsony volt Saulhoz képest és vörös hajú, - hanem tetteire is. A zenei, katonai, uralkodói tevékenysége közben fejlődött ki benne, sok esetben bűnökön keresztül, a lelkiismeret szava és az egyre mélyülő vallásossága. Majdnem kilenc felesége közül nem mindegyiket szerezte tisztességes úton. Michalt Saul vette el tőle, Abigail férjét talán maga ölte meg, Batseba-t egyik katonájától szerette el, és a férjét megölette. Fiai egymás ellen támadtak, Absalom pedig példátlan lázadást indított apja ellen. Egész életébe körbe volt véve politikai gyilkosságokkal. Abner meggyilkolása után lett Izrael törvényes királya, és nem világos, hogy ezekben a politikai gyilkosságokban neki mi a szerepe és felelősége. A szövetség ládájának Jeruzsálembe vitelekor úgy megalázta magát, mint egy rabszolga, amiért Michal ki is nevette. Az újjászervezett birodalomban a lázadásokat kegyetlenül elfolytatta. Amikor át kellett adnia a hatalmat utódának Salamonnak, körülbelül 70 éves lehetett. Sikeres és virágzó országa, mely a kedvező nemzetközi helyzetnek is köszönhette felvirágzását, nem sokkal élte túl halálát. Ennek ellenére, a zsidók szemében ő maradt az ideális király, később a Messiás előképe. Izrael szabadítójaként emlékeznek rá a próféták (Iz 11,1.10), sőt utódját messiási sarjként üdvözlik a próféciák (Jer 23,5 30,9 E 34,23-31 Oz 3,5).

Ezeket a próféciákat veszi át az Újszövetség és alkalmazza Jézusra (Mt 22,42). Az Újszövetség körülbelül 50-szer hivatkozik Dávidra, Jézust is Dávid fiának tekinti (Mt 9,27 Mk 10,47.48 Lk 18,38.39), sőt a Jeruzsálemi bevonuláskor is Jézust Dávid fiának deklarálja a nép (Mt 21,9.15). Dávid jövendöléseit Jézusra alkalmazzák (Csel 2,25), amikor Jézus feltámadásáról beszélnek akkor nem felejti el megemlíteni hogy Dávid sarja (2Tim 2,8). A későbbi keresztény teológia pedig csak szent Dávidot, a zsoltáros királyt ismeri.
Aki veszi a fáradtságot, és utána olvas Dávid életének a Bibliában, azzal a feladattal szembesül, hogy saját magának kell eldöntenie, hol találja meg Dávidban a spirituális vezetőt és meddig tart a körmönfont és bűnöktől sem mentes politikus, meddig a féktelen haragú zsoldosvezér és meddig a szenvedélyeinek kiszolgáltatott, buja kéj-gyilkos.
Dávidban jobban megbízik az Isten, mint az emberek, akik csak a bűneit számlálják. Az isteni bizalom lesz az, amely a gyarló emberből az államférfit, az államférfiből a gondolkodót, a gondolkodóból a vallásos embert, a vallásos emberből az imádkozót növeszti ki. Dávid nem csak teljes életet élt, hanem talán maga sem hitte, de beteljesítette az isteni tervet, amire magát nem is tartotta képesnek.

Dávid ezért, az én olvasatomban, a bűnösök nagy reménysége. Azok, akik elkövetett vétkeik és az emberek kiközösítése miatt már maguk sem hisznek saját jobbik énjükben, azokban az Isten még mindig hisz. Ebbe a hitbe kell belekapaszkodni és Isten segítségével a rosszból a jót kihozni. Dávid sem született szentnek és zsoltárosnak, annak ellenére, hogy kezdettől fogva voltak zenei hajlamai. Az összes képességünk lehet az életszentségünk forrása, de lehetnek a bűnök és a kárhozat eszközei is. Isten elénk adja az utat, mi választjuk ki az irányt. Isten bűneink után sem hagy el bennünket, ellentétben barátainkkal.
dr. Benyik György

KERESZTÚT

2011-03-25T05:53:00.000-07:00

Azért jöttem, hogy itt legyek…! Jézusom, most, veled legyek!
Idehozott a bűnbánat, s a szeretet - mely megingatta
a hegyeket-, de megmozdítja-e szívemet?!

Ez ÚT, legyen önvizsgálat!...
Te, életedet adtad értem, ÉRTED Uram,
-én, mit teszek?!

Első állomás: Jézust halálra ítélik

Imádunk téged Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által, megváltottad a világot.

Itt állunk most Pilátusnál…
Mindenki csak köpköd és bánt!
Káromolva arcul vernek…
Feladtak , s most megtagadnak!
Inkább, gonoszt választanak, s elítélnek, Jézusom!..

S én, Uram, én mit teszek?
Ostoroznak, korbácsolnak, -
s ebben én is segítek: mert nem védlek meg!
Nem állok melléd, Istenem! Csak hallgatok, …csak hallgatok..!

De akkor hát, hol a hitem?!
Megyek tovább és keresem…

Könyörül rajtunk Uram! Könyörülj rajtunk!

Második állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Imádunk Krisztus, és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Édes Jézus megyek veled, ahogy viszed keresztedet
- rajta az én bűneimet!

És én Uram, én, mit teszek?!
Megtagadlak!...sokszor bizony, -társaságban- megteszem...,
mert nem oly’ sikkes felvállalni, vállra venni , s vinni veled
Jézusom…. a keresztedet!

De akkor hát, hol a hitem?!
Megyek tovább, megkeresem..!

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Harmadik állomás : Jézus először esik el

Imádunk Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Viszed- viszed a keresztet…,
elcsigázva, elbotolva, leesel az út porába…
S futok én, hogy felsegítlek?
Tekinteted elér engem –melyet látok a szemekben..?
Észreveszem, hogy Te vársz engem?

Hátha nem, hát hol a hitem!?
Megyek tovább…, még keresem…

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Negyedik állomás: Jézus Anyjával találkozik…

Imádunk Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által, megváltottad a világot.

Íme, itt áll Édesanyád…
Életét is oda adná, hogy segíthessen tenéked!
De, jaj nem lehet…!
Tehetetlen fájdalmában mellé álltam ? Támogattam?
Vigasztaltam a sírókat?! Kérdezem-e: segíthetek?
- mondjuk, neked-, ha bánat tépi a szívedet?!

Hát bizony nem! Hát akkor, hol a hitem?!
Megyek-megyek, megkeresem!

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Ötödik állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet vinni

Imádunk Krisztus és áldunk Téged!
Mert szent kereszted által, megváltottad a világot.

Cirenei Simon végül, bár vonakodva, de megtette
- ha rövidke időre is, de keresztfádat átvette.

És én, Uram, én megteszem? Más terheit, én átveszem?!
Vállalom, hogy segítek, más bajain könnyítek?
Sokszor még a magamét se, morgás nélkül cipelem!

Ha ez így van, hol a hitem?!
Továbbmegyek, … és keresem.

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Hatodik állomás: Veronika letörli Jézus arcát.

Imádunk Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Veronika - meleg szívvel-, kendőjével törölte le
verítéked, csorgó véred…

Óh, bár én ezt tettem volna, arcnyomatod lelkem volna!..
Még most sem késő megtennem, a Te arcodat felvennem!
S ha nem teszem, mi lesz hitem?!
Tán’, a Gonosznál keresem?!

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Hetedik állomás: Jézus másodszor esik el.

Imádunk Krisztus és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Másodszor is földre rogytál…
Kimerülten, éhezve – a szeretetet,
mit csak adtál, de alig kaptál..!
Tőlem se!...
Hát, hogy szeretlek?! Egyáltalán észreveszlek, ha elesetten
szembejössz… a testvéremben?!

Ha nem teszem,…még nincs hitem!...
Tovább kell még, hogy keressem!

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Nyolcadik állomás: Jézus beszél az asszonyokhoz.

Imádunk Krisztus és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

-Óh, asszonyok, óh, asszonyok!
Kiapad a „kutatok”, ha csak sírtok énrajtam!
Könnyetekkel gyermeketek öntözzétek,
Szeretetben fürösszétek, én leplembe töröljétek…,
mutassatok be, engem!

S én, igaz hittel így teszek?
Ismeri a gyermekem fölemelő Szereteted?...

De hitem, ha én sem élem…, hogy ismerje gyermekem…?!

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Kilencedik állomás: Jézus harmadszor esik el…

Imádunk Krisztus és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A harmadik elesésed
Még egy-még egy esély nékem, hogy végre lépjek…,
ne lökjek, de felsegítsek !
Az utat járva tegyek végre ÉRTED, én is, valamit!...

És ma, tettem-e már - Szent Nevedben -, bármit is…?!
S ha nem tettem, hát, hol a hitem?!
Még mindig-mindig kereshetem…

Könyörülj rajtunk Uram, Könyörülj rajtunk!

Tizedik állomás: Jézust megfosztják ruháitól.

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

-Mindent adtam…
Semmim sincs már. Pőrén állok…
csak szerető embert várok,…
ki, megszán engem, s betakar!

S óh, Uram én mit teszek?!
Csak nevetek, az otromba vicceken..,
S -ezzel tovább csupaszítlak…!
És legalább adni , adok?! Egyáltalán képes vagyok?
Vagy magamnak harácsolok…, s ma is, keresztet ácsolok?!...

Ha így van Uram, nincs hitem!...
Megyek tovább … és keresem!

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Tizenegyedik állomás: Jézust keresztre feszítik.
Előkerülnek a szegek..!
Kovácsoltam én is egyet, - bűneimnek üllőjén!
S most, földre lökve, rászegeznek keresztedre..,
- talán épp, az én szegemmel!

S én, csak állok…, némán, csendben!
Vagy tán’ kiállok, és kiáltok: Ember, hát az Istent bántod!?

S a Gonosz nevet,… ha nem teszem!
Hát, hol van, hol a hitem?!
Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Tizenkettedik állomás: Jézus meghal a kereszten

Imádunk Krisztus és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Mint kiáltójel, meredez Ég felé a Szent Kereszt!
Rajta ez áll felírva: „A zsidóknak királya!”…
Hazugság, mi áll rajta, mert az egész Világ Királya,
ki e keresztet trónolja!
Szent vérével törli el a bűneinket,
s MEGTART minket, szeretve lehelte ki értünk lelkét,
az ATYA felé – esengve!

ÉRTED, testvér, és ÉNÉRTEM!
Biztos, hogy ezt megértem?!...

Hátha igen, - itt van HITEM!
Megtaláltam… -a keresztfán! Meghalva!
Zokoghatunk, sirathatunk
bűneinket taglalva!

Könyörülj értünk Uram! Könyörülj rajtunk!

Tizenharmadik állomás: Jézust leveszik a keresztről

Imádunk Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A kereszt alatt az Édesanya
Fia testét ölbe tartja… csókolja és siratja..!

Míly’ fájdalom reszkethet
Ő szívében , – Jézust halva tartani az ölében!

De, hitéből erőt merít, - mint amikor egykor fiát,
szűz méhébe fogadta…
Most temetésre kell kísérje…
Elragadja kősír tőle…!
Szívszorító fájdalma!

Vele sírok… bánatában osztozva.
Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk!

Tizennegyedik állomás: Jézust a sírba helyezik.

Imádunk Krisztus és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A közeli sziklasírnak kőölében fekszik Jézus.
Fehér gyolcs közt, talpig vérben…
Poklot járja lelke éppen, bűneinket égetve!
Imádkozzunk együtt, hívek!
Virrasszunk most felette!
Tisztelegve, bűnbánattal boruljunk le előtte!...

Éjszaka van. Mély és sötét…
a csillagok se fénylenek…
Gyászba borult az Ég, és Föld is..!

/Tizenötödik állomás:/
De, a hajnal, közeleg..!
Angyal száll le, s gurítja a nagy követ!...
FÉNYESSÉG gyúl a sírboltban,
s benne JÉZUS közeleg!

Szeg –szaggatta két keze ajándékkal van tele:
MEGVÁLTÁSUNK nyújtja felénk,
Szeretettel és Örömmel együtt kapjuk meg hitünkben!

Nem kell többé már keresnem,
csak megélnem kell, Benned élnem…!
Uram Jézus, légy velem! Ámen !

Pozsonyi Istvánné

Építkezz okosan!

2011-03-25T05:41:00.000-07:00

Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulnia. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során nem tölthetett családjával.
- Valahogy majd csak elleszek - mondta
A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, és arra kérte őt, hogy utoljára segítsen még neki felépíteni egy házat.

Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő és máris látni lehetett, hogy az utolsó házba a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez az egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, magával hozta a ház kulcsait, és átadta azokat az ácsmesternek.
- Ez a Te házad - mondta - Ezt én adom ajándékba.
Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár..... Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egész másképp dolgozott volna.
Így van ez mindannyiunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk ki magunkból. És aztán rádöbbenünk, hogy magunknak kell, majd abban a házban laknunk, amit építettünk, ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.
De már nincs visszaút, Te is építőmester vagy, Te is nap mint nap kalapácsot fogsz a kezedbe, hogy szöget verj a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel.
"Az élet egy csináld magad vállalkozás"! Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.

Tanúja voltam a felebaráti szeretetnek

2011-03-20T02:55:00.000-07:00

Az irodánk szegedi viszonylatban egy kissé forgalmas utcában található.

Az út szélén lehet parkolni, de leállósáv nincs. Ráadásul előttünk, az út bal oldalán, buszmegálló van.

Kolléganőm autóval jár dolgozni, itt parkol az iroda előtt az út jobb oldalán. Csütörtökön dél körül egy kisebb csattanást hallottunk, de az erős szél tombolásának tudtuk be.

Kis idő múlva csengettek és a kolléganőmet hívták az autójához, mert baj történt.

Egy kis furgon jött a jobb oldali sávban és talán nem volt türelme megvárni a megállóban álló busz indulását, hogy nagyobb helye legyen az autó kikerüléséhez, vagy nem lassított eléggé, mert a 20 éves furgonosnak sikerült a kollégám autójának sofőr felőli visszapillantó tükrét levinnie.

Persze, mintha mi sem történt volna, ment tovább a furgonos. A mögötte jövő mazdás sofőr azonban - aki látta az esetet -, nem hagyta annyiban. Ment utána, villogott, dudált rá, majd végül is sikerült megállítania a vétkes furgonost. Erős ráhatással rábírta, hogy jöjjenek vissza a helyszínre. A mazdás sofőr becsöngetett hozzánk is, hogy itt található-e a sérült autó gazdája.

A mazdás sofőr segítőkészsége, lelkiismeretes cselekedete, hozzáállása meghatott bennünket, még a névjegykártyáját is odaadta, ha szükség lenne a későbbiekben a tanúskodására.

Szerencsére erre nem került sor, mert a semmilyen megbánást nem mutató furgonos a kolléganőm által kért összeget, ami egy festett visszapillantó tükör javítási összege lehet, készpénzben kifizette.

Persze még egy "bocsánat" sem hagyta el a száját!

Az eset után elgondolkodtunk és megfogalmazódott bennünk, milyen ritkán tapasztalni, hogy emberek kiálljanak egymásért, számukra idegenekért is, és félre téve saját dolgukat segítséget nyújtsanak a bajbajutottaknak.

Áldja meg a Jó Isten érte!

A mazdás sofőr cselekedete példaértékű számomra, főleg így nagyböjtben. Feltettem magamban a kérdést: vajon én is így cselekedtem volna?!

Remélem igen! Addig is törekszem rá, hogy a hétköznapi tetteimben megmutatkozzon a felebaráti szeretetem.

Áldott nagyböjti készülődést kívánok!
Szeretettel,

Verebné Sárközi Réka

Egy köteg rőzse

2011-03-10T23:15:00.000-08:00

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó. Volt neki négy fia. Négyfelé húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyetértés lett volna köztük. Soha nem tudtak egymással dűlőre jutni. Mindennapos volt a veszekedés köztük. Családi perpatvarukból mindig csak a szomszédok húztak hasznot. Így aztán egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak is rajtuk. Bolondnak tartották őket. Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, és egyre boldogtalanabb lett.
Sokszor próbálta már elmagyarázni nekik, hogy senkinek nem használ a veszekedés, de mindhiába. Falra hányt borsó volt minden intelme, lepergett minden a fiairól, mint zsírosbödönről a víz. Az apai jótanács egyik fülükön be, a másikon ki.
Elmegy egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készít a lenyesett gallyakból egy köteget, megköti kötéllel. Feje tetején egyensúlyozva viszi a szegény öreg favágó hazafalé a rőzsét. Útközben eszébe jutott valami. Talán így visszatérítheti a fiait a jó útra. Elmosolyodott magában. Gyorsabban szedte a lábát, hogy hamar hazaérjen. Hazaérve a favágó a rőzsét kint hagyta a kertben. Fiai még nem érkeztek haza. A favágó izgatottan várta őket. Mikor a nap lebújt a hegyek mögé, a madarak fészkükbe bújtak, és előbukkant a hold, a favágó fiai egymás után értek haza. Alighogy megvacsoráztak, hivatja őket az apjuk.
Odamegy a négy fivér. Kérdezik:
- Mi az, apánk?
Erre a legidősebb fiának szól a favágó:
- Törd csak, fiam, kettőbe ezt a rőzsét!
Odalépett erre a legidősebb a köteghez, és megpróbálta kettétörni. Persze nem sikerült. Hogy is sikerült volna! Megszégyenülten ment vissza az apjához:
- Nem megy ez nekem, apám.
A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiúnak:
- Most te próbáld meg, fiam, törd csak kettőbe ezt a rőzsét!
Ő is megpróbálta. Pont, mint a bátyja, ő is kudarcot vallott. Lógó orral ment vissza az apja elé. Így próbálta meg a harmadik meg a negyedik is. Egynek sem sikerült. Mind csüggedten ültek le a földre.
Fölállt akkor mosolyogva az öreg favágó. Kicsomózta a kötelet, amivel körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak. Mondja akkor a fiainak:
- Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat!
Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik egy-két gallyat, és azon nyomban eltöri. Nagy büszkén állnak apjuk előtt. Szól a favágó:
- Látjátok, míg össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni. Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind. Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön. De ha együtt maradtok, összetartotok, nincs, aki legyőzne titeket.
Végre megértették apjuk intelmét a favágó fiai. Minden ellenségeskedéssel felhagytak ezek után. Békében és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Találkozások (Mt 07:21-27)

2011-03-03T05:41:00.000-08:00

Jézus ismerősei
Az álruhás Jézussal gyakran találkozunk. Amikor színről színre találkozni fogunk vele, biztosan fel fogjuk ismerni őt, de az már egyáltalán nem biztos, hogy ő is fel fog ismerni bennünket. Lehetséges, hogy kedves ismerősként fogad, de az is lehet, hogy idegenként tekint ránk és azt mondja nekünk: „nem ismertelek soha benneteket.” Jézussal találkozunk, amikor megnyitjuk szívünket tanítása előtt, amikor bizalmunk bizonyítékaként szavai szerint cselekszünk, és szolgáljuk őt embertestvéreinkben. Jézus kedves ismerőseivé, sőt rokonaivá válunk, ha hallgatunk rá, ha szavai szerint cselekszünk, ha sziklaalapra épülünk. Vö. Mk 3:31-35
Sziklaalap
Isten maga a Szeretet. Jézus szavai utat mutatnak életünk sziklaalapjához, utat mutatnak szeretni képes szívünkhöz, utat mutatnak Istenhez. Szívünkben a Szeretet arról tanúskodik, hogy Jézushoz hasonlóan, bennünk is testet ölt az Isten. A Szeretet nem múlik el soha, szeretetkapcsolataink mindörökké élnek. A Szeretet örökkévalóságához, ténylegességéhez képest, minden más érték; még a karizmák is, még a hit és a remény is csak viszonylagos értékek lehetnek.
Karizmák
Lehetséges, hogy valakinek prófétáló tehetsége van, Jézus nevében ördögöket űz, sőt csodákat tesz; és mégis, Jézus úgy tekint rá, mint idegenre. Az Apostol így vall erről a lehetőségről: „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha Szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha Szeretet nincs bennem, semmi vagyok. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha Szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” 1Kor 13:1-3
A Szeretet ismérvei
A Szeretet himnusza a Szeretet; végül is az Isten ismérveiről szól. Kiemelkedő ismérve a Szeretetnek az, hogy a Szeretet „a rosszat nem rója fel.” A Szeretet nem tud megbocsátani, mert nincs mit megbocsátania. Ha felróná a rosszat akkor igen, akkor meg tudna bocsátani, de a rosszat nem rója fel. Aki felrója a rosszat, akinek sokáig módjában állt vádolni bennünket Isten színe előtt, az a Sátán. A Sátán Mennyből való letaszításáról így ír Szent János apostol: „Ekkor harsány hangot hallottam az égben: Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt”. Jel 12:10
Isten az ő Fiában kiengesztelődött velünk, nincs, aki vádoljon bennünket őelőtte. Mennyei erők működnek, meg lehet térni, érdemes megtérni! Engedhetünk a Szeretet vonzásának. Mennyei Atyánk tárt karokkal vár bennünket, elénk siet, és mielőtt megszólalhatnánk a nyakunkba borul. Vö. Lk 15:20
Kerékjártó Mihály

Én jól tudom, ki Ő

2011-02-24T00:41:00.000-08:00

Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor fél 9 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem.

Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.
Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek? Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő.
Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van.

A bárány

2011-02-10T23:47:00.000-08:00

A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.
Elmesélte bánatát a Teremtőnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.
- Igen, jó lenne - volt a válasz.
- Megfelelne egy pár erős agyar?
- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.
- Akkor két hegyes szarv, talán?
- Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.
- Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe?
- Szó sem lehet róla. Engem is gyűlölne mindenki.
- Talán akkor két erős pata?
- Az sem kell, mert lónak néznének.
- De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?
- Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.
Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva.
Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: a képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének. Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.

Jótettek (Mt 05:13-16)

2011-02-03T05:39:00.000-08:00

Kozmikus Krisztus
Őskeresztény korból maradt fenn, az evangéliumi szakaszhoz kapcsolódó szállóige: ”Tégy jót és örülj annak, ha nem derül ki az, hogy te vagy a tettes, mert így egyedül Istené lesz a dicsőség.” Mindig az Isten kezdi, ő az, aki teremtett világát magához vezeti, jótetteink csak jelzik az Istenhez vezető irányt. Szent Pál apostol az efezusiakhoz írt levelében így vall erről a titokról; Krisztus misztériumáról: „Isten a mi mennyei Atyánk tudtunkra adta akaratának titkát, azt az őbenne előre elhatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van.” Vö. Ef 1:9-10.
Nagycsütörtökön; Jézus prófétai cselekedete nemcsak a nagypénteki eseményeket jeleníti meg. Ennek a világnak az élettelen elemeit Jézus megeleveníti, életadó testévé és vérévé teszi. Hirdeti, ahogy bennünket éltet megtört teste és kiontott vére; úgy életre fogja kelteni az egész mindenséget, amikor is Isten lesz minden mindenben.
Irgalmasság
A mai evangélium rólunk és másokról is szól. Jézus tanításának ezt a címet is adhatnánk mi és mások. Miben különbözünk másoktól? Isten terve felől nézve abban különbözünk másoktól, hogy Isten velünk egy kicsit többet foglalkozik; meghív, felkészít és küld másokhoz, küld a mi embertestvéreinkhez. Meghív és küld az ő szolgálatára, hogy vele együtt dolgozzuk az ő tervén, hogy a föld sója, és a világ világossága legyünk. Isten kritikája a világ felől érkezik hozzánk. Ha a só ízét veszti eltapossák az emberek. Jézus az utolsó ítéletkor az irgalmasság cselekedeteit kéri számon tőlünk. Vö. Mt 25:31-40 A jó tettek végül is; az irgalmasság cselekedetei, amelyek fényt árasztanak ebbe a világba, fényt, amelyben Mennyei Atyánk dicsősége megmutatkozhat.
Szemléletmód
Az irgalmas szamaritánus történetében felfedezhetjük azt a szemléletmódot, amelyből az irgalmasság cselekedetei fakadnak. A bajba jutott embert, akik magára hagyták, valahogy így gondolkozhattak: Mi lesz velem, ha segítek rajta; elkések, piszkos leszek, tisztátalanná válhatok és nem segítettek. Az irgalmas szamaritánus ezzel szemben, így gondolkodhatott: Mi lesz ezzel a félholtra vert emberrel, ha nem segítek rajta? Mi lesz vele? Isten tervébe illeszkedik az életünk, ha szemléletmódunkban ez a kérdés, hogy mi lesz velem, a háttérbe szorul, és előtérbe kerül az a kérdés, hogy mi lesz vele, hogy mi lesz velük. Odafigyelni másokra, magunkat egy kicsit háttérbe szorítani nehéz, de gyakorolható feladat.
Jótettek
A Szentlélek Istent Jézus Vigasztalónak nevezi. Emberlétükből fakadó szomorúságainkkal együtt érző Isten a mi Istenünk. Nekünk, embereknek szomorúságot okoz az a tény, hogy meg kell halnunk, ha nem kellünk senkinek, ha árvák és tehetetlenek vagyunk. Halál, árvaság és tehetetlenség, vigasztalásért kiáltó szomorúságok. Ha nagyon szomorúak vagyunk; Irgalmas Istenünk vigasztalása ránk talál. Isten jót tesz velünk, hogy jóságából fakadóan, mis is jót tegyünk. Isten Lelke; minden értelmet meghaladóan, mindenek ellenére is megvigasztal, hogy vigasztalásával vigasztalhassunk. Szomorúságunkban; életünk fonák oldalát tapasztaljuk. A Vigasztaló, életünk színét ragyogtatja fel: Árvaságunk mögött ott van a szentek közössége, tehetetlenségünk, halálunk mögött ott van Jézusunk keresztje, feltámadásunk ereje. Isten a mi Mennyei Atyánk: „Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.” Ef 2:10 Akár tudjuk, akár nem tudjuk; a jó tettek a Mennyből fakadnak és végül is, legfőbb javunkhoz; Istenünkhöz emelnek.
Kerékjártó Mihály

Légből kapott történet

2011-01-27T02:24:00.000-08:00

Egy ötvenes fehér asszony egy fekete mellett ül. Láthatóan nagyon zaklatott, hívja a stewardesst.
A légikisasszony kérdezi: - Mi a probléma, asszonyom?
A fehér nő:- Talán nem látja? Egy fekete mellé ültetett engem. Nem bírom elviselni, hogy egy ilyen gusztustalan lény mellett kelljen ülnöm. Adjon nekem egy másik ülést! Kérem!
A légikisasszony:
- Nyugodjon meg, a gépen majdnem minden ülés foglalt. Megnézem, hogy van-e még szabad hely.
A légikisasszony elmegy és néhány perccel később visszajön.
- Asszonyom, mint ahogy gondoltam, nincs több üres helyünk a turista osztályon. Beszéltem a parancsnokkal és ő megerősítette, hogy a bussiness classon sincs több hely. Van azonban egy hely az első osztályon.
Mielőtt az asszony bármilyen megjegyzést tehetne, a légikisasszony folytatja:
- A mi légitársaságunknál egyáltalán nem szokás, hogy egy turista osztályon ülő utasnak engedélyezzék, hogy átüljön az első osztályra de figyelembe véve a körülményeket, a parancsnok úgy találta, hogy valóban botrányos arra kényszeríteni valakit, hogy egy ilyen visszataszító ember mellett üljön.
A légikisasszony a feketéhez fordul:
- Nos, kérem Uram, ha úgy kívánja, vegye a kézipoggyászát, mivel az első osztályon a szabad hely Önre vár.
A körülöttük levő utasok, akik elképedve asszisztáltak a jelenethez, felemelkedtek és tapsoltak.

Gondolkodjunk rajta!

2011-01-20T06:11:00.000-08:00

A Sátán konferenciát tartott. Összehívta a démonokat a világ minden tájáról. A megnyitó beszédében ezt mondta:
Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak istentiszteletre.
Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a Megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük.
Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek istentiszteleteikre, engedjétek, hogy magukhoz vegyék az úrvacsorát, de lopjátok el az idejüket annyira, hogy ne legyen idejük arra, hogy igazi kapcsolatot alakítsanak ki Jézus Krisztussal!- Ezt akarom tenni - mondta a Sátán. Eltéríteni őket attól, hogy megragadják a kapcsolatot a Megváltójukkal és fenntartsák ezt az éltető kapcsolatot egész napon át!
- Hogyan tegyük ezt? - kiabálták a démonjai.
- Kössétek le őket az élet mellékes dolgaival és találjatok ki számtalan cselt, amikkel lefoglalhatjátok a gondolkodásukat - válaszolta.
- Kísértsétek őket arra, hogy költsenek, költsenek, költsenek és kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön.
- Győzzétek meg a feleségeket, hogy dolgozzanak hosszú órákat és a férjeket, hogy dolgozzanak 6-7 napot egy héten, 10-12 órát egy nap, így megengedhetik maguknak az üres életformát.
- Tartsátok vissza őket attól, hogy időt töltsenek a gyerekeikkel. Ahogy a családok darabokra hullnak, hamarosan, az otthonaik többé nem lesznek biztonságos menedékek a munka nyomása alól!
- Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót vagy a magnót, amikor vezetnek, hogy hagyják bekapcsolva a tévét, videót, cd lejátszót és a számítógépet az otthonaikban folyamatosan, és gondoskodjatok arról, hogy minden üzletben és étteremben a világon nem biblikus zenét játsszanak folyamatosan. Ez majd bezsúfolódik az agyukba és megtöri a kapcsolatot Krisztussal.
- Töltsétek fel a dohányzóasztalokat magazinokkal és újságokkal. Nyomjátok bele az agyukba a híreket 24 órán keresztül. Törjetek be a vezetés perceibe hirdetőtáblákkal. Árasszátok el az e-mail postafiókjaikat szeméttel, katalógusokkal, amikből online lehet rendelni, sorsolásos játékokkal és mindenféle hírlevéllel és promóciós ingyenes ajánlatokkal, szolgáltatásokkal és hiú reménnyel.
- Tetessetek sovány, gyönyörű modelleket a magazinokba és a tévébe, hogy a férjek azt higgyék, hogy a külső szépség a fontos és aztán elégedetlenekké váljanak a feleségükkel.
- Tartsátok fáradtan a feleségeket olyannyira, hogy ne tudják éjjel szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást is! Ha nem adják meg a férjüknek azt a szeretetet, amire szüksége van, hamarosan máshol fogják azt keresni. Ez jó hamar szétszakítja a családokat!
- Adj nekik télapót, hogy eltérítsd őket attól, nehogy megtanítsák a gyerekeiknek a karácsony igazi jelentését.
- Adj nekik húsvéti nyuszit, így nem fognak beszélni az Ő feltámadásról és a bűn és a halál feletti hatalmáról.
- Még ha el is utaznak pihenni, tegyetek arról, hogy hajszolják ott is túl magukat... hogy kimerülten térjenek vissza.
- Tartsátok őket túl elfoglaltan ahhoz, hogy kimenjenek a természetbe, és Isten teremtményeit csodálják.
- Küldd el őket inkább vidámparkokba!, sporteseményekre, színdarabokra, koncertekre és moziba.
- Tartsátok őket elfoglaltan, elfoglaltan, elfoglaltan! És amikor lelki találkozóra mennek, nyugtalan lelkiismerettel fognak távozni.
- Zsúfoljátok tele az életüket sok jó kifogással, hogy ne legyen idejük keresni Jézus hatalmát. Így egy idő után a saját erejükből fognak dolgozni, fel fogják áldozni az egészségüket és a családjukat egy elég jó cél érdekében.
- Működni fog! Működni fog!
Mekkora terv volt!
A démonok buzgón indultak teljesíteni a megbízatásukat, hogy a keresztények minél kevesebb időt hagyjanak Istenre és a családjaikra szerte a világon, hogy a Feltámadás ünnepe a nyúl és tojás ünnepe legyen, és hogy minél kevesebb idejük maradjon arra, hogy meséljenek másoknak arról, hogy Jézus hatalma hogyan változtatta meg az életüket.
Azt hiszem, a kérdés az, hogy sikeres volt-e a Sátán ebben a cselben.
Döntsd el te magad!

Kismadár

2011-01-14T01:47:00.000-08:00

Egy vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak, hogy ha szabadon engedi, három felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad neki. A vadász hosszan tépelődött, majd belement az alkuba.
A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz, hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt: bízzon abba, amit közvetlenül érez és tapasztal.
A vadász úgy gondolta, hogy ez is jó tanács, és engedte, hogy a madár felszálljon egy közeli fára. Amint ez megtörtént, a kismadár harsányan nevetve felrepült. A vadász utána kiáltott, és megkérdezte, mi olyan mulatságos, mire a madár így válaszolt:
Ha tudnád, hogy nálam van a világ legértékesebb gyémántja, nem engedtél volna el. És még jobban nevetett.
A vadász dühbe gurult, é kiabálni kezdett, hogy a madár azonnal jöjjön vissza. A madárka persze, ügyet sem vetett rá.
Hát jó, de akkor legalább tartsd be, amit ígértél-mondta. Halljam a harmadik tanácsot!
Ugyan miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az első két tanácsomat sem fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni a dolgokat. Nézd, hogy dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni. És az érzékeidben sem bízol, különben felfognád, hogy egy olyan apró madár, mint én nem rejtheti el apró testében a világ legértékesebb ékkövét

Melyik vagyok ÉN? Melyik vagy Te? Melyik szeretnénk lenni?

2011-01-07T02:52:00.000-08:00

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
Édesapja szakács volt. Kézen fogta őt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük.
Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott. Főzés közben egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára. A lány türelmetlenül várakozott, magában azt kérdezve, vajon mit akar tenni az édesapja. 20 perc elteltével apja eloltotta a tüzet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe. Ezután megkérdezte lányától:
- Kedvesem, mit látsz itt?
- Tojást, sárgarépát és kávét - válaszolta.
Ekkor arra biztatta, hogy tapintsa meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha. Ekkor arra kérte, hogy hántsa le a tojás héját és a lány, érezte, hogy a tojás nagyon kemény. Ekkor arra kérte ott, hogy kóstolja meg a kávét. A lány nevetve kortyintott az illatos nedűből, majd megkérdezte:
-Mit jelentenek mindezek, apám?
Az édesapja elmagyarázta ekkor neki, hogy mind a három elemet ugyanolyan körülmények közé helyezték: forró vízbe.
Csakhogy mindhárom elem különbözőképpen reagált erre:
A sárgarépa megpuhult és törékennyé vált.
A tojások erősen megkeményedtek.
Ellenben a kávé, megváltoztatta a vizet.
-Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? - kérdezte lányától az apa.
Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre?
Egy látszólag kemény sárgarépa vagy-e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét?
A tojáshoz hasonlítasz, aki képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul, azonban egy kegyetlen esemény után, keménnyé és rugalmatlanná válik? Te kívül ugyanolyan maradtál, azonban belül megkeseredett a szíved?
Vagy, egy kávészem vagy? A kávé megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet.
Amikor a víz eljut a maximális forráspontra, a kávé kiengedi legjobb aromáját és zamatát.

Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé és az élet kegyetlenségei csupán megfelelő alkalmat jelentsenek számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes kávé zamatodat"! A döntés a Te kezedben van!

Kedves Szeretteim!

2011-01-01T11:58:00.000-08:00

Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer egy évben sok ember gondol rám. Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött.
Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek. Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik a valódi jelentőségét az ünnepnek.

Emlékszem, az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját.
S tudjátok, mi történt? Meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége - mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót.
Pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni...

Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták előttem az ajtót. Mivel pedig nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban.
Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt.

Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállas ember azt kiabálva: HO-HO-HO. Leült egy díványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá : Télapó, Télapó! - mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna.
Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem,
vajon nekem van-e valami - de nem, én nem kaptam semmit. Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem? Megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csöndesen elhagytam a helyiséget. És - tudjátok - ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, ital, ajándékok, összejövetelek érdeklik és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy megmentsem őket. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe.
Valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jó néhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Hamarosan rendezek én is egy saját ünnepséget: látványosat, hatalmasat, amilyet soha senki még elképzelnisem volt képes. Most még dolgozom rajta. Már küldöm a meghívókat - Te is kaptál már, személyesen. Remélem, észrevetted a sokféle invitálás között, s nem dobtad el?
Kérlek, feltétlenül jelezz vissza, részt akarsz-e venni az örömünnepemen, foglalhatok-e egy helyet a számodra? Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe? Az ünnepségemen ugyanis csak azok jelenhetnek meg, akiknek nevei ott szerepelnek. Sok vendéget várok.
Akik elvesztették vagy eldobták a meghívókat, el sem jönnek - kár értük! Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok hiába jönnek, nem lesz helyük, kívül maradnak. Nagyon lesújt minden ilyen elmaradás...
Kérlek, készülj és válaszolj, mert így, amikor mindent előkészítettem, te is részese lehetsz az én csodálatos ünnepségemnek.

A találkozás reményében szeretettel üdvözöllek:
Jézus Krisztus

Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra!

2011-01-01T11:24:00.000-08:00

"Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra!"

Ezzel a Weöres Sándor idézettel kívánok minden kedves olvasónak boldog 2011-es évet!

Kedves Laudetur Olvasó!

Az elmúlt héten megkérdeztük Önöket: miben lehetnénk még inkább a segítségükre, mi lenne a legnagyszerűbb, amit adni tudunk, és minek örülnének a legkevésbé.
Több százan töltötték ki kérdőívünket. Nagyon köszönjük mindenkinek a válaszokat. Ennyi hozzászólásból már eléggé világosan látjuk, mi is az, amit szeretnének tőlünk ebben az évben.

Hálásak vagyunk a nagyon sok pozitív visszajelzésért, és annak különösen is örülünk, hogy a Heti Lélekemelő, a lelkigyakorlatok, kiadványaink, stb., ténylegesen hozzájárulnak olvasóink lelki megerősítéséhez. A véleményekből ez egyértelműen látszik. Nagyon sok értékes ötletet, javaslatot kaptunk, amit ismételten köszönünk. Reméljük, a jövőben is jó eszköz lehetünk Isten kezében.

A legtöbben a tanulságos történeteket részesítették előnyben. Ez érthető is, hiszen konkrét példákból sokkal könnyebben meg lehet érteni életünk és hitünk igazságait. Ígérhetjük, ezekből ebben az évben sem hiány. Sőt..., de ezt még nem árulhatom el.
Aminek pedig a legkevésbé örülnek az olvasók, azok a reklámok.
Ezzel kapcsolatban engedjen meg egy gondolatot.

Minden tevékenységhez szükség van anyagi forrásokra. Ha mást mondanék, hazudnék. Ahhoz, hogy színvonalasan, értéket tudjunk adni emberek ezreinek, ahhoz is szükség van anyagi forrásokra, ugyanúgy, ahogyan egy templomban is szükség van világításra, amit a szolgáltató nem ad ingyen, illetve a karitász sem tud természetbeni vagy pénzbeni támogatók nélkül segíteni a rászorulóknak.
Maga a Heti Lélekemelő kiküldése (a hírlevélküldő szoftver) is pénzbe kerül nekünk, amit valahonnan elő kell teremteni.
Számos céggel, vállalkozással kerültünk kapcsolatba az utóbbi években, akik - megítélésünk szerint - szintén értéket adnak. Ők vállalták azt, hogy támogatják tevékenységünket, cserébe persze, lehetőséget adunk számukra, hogy Ön, kedves olvasó megismerje őket.
Amennyiben Önnek nincs szüksége ezekre az információkra, egyszerűen ne kattintson rá, ne olvassa el őket!

Kerüljük a reklámokat, ebben az évben lesz teljesen reklámmentes lehetőség is, amit igénybe lehet venni. De vannak olyan esetek, amikor nem tudjuk nélkülözni az üzleti partnerek támogatását. Kérem, tekintsenek úgy rájuk, hogy ők termékükkel, szolgáltatásukkal értéket adnak, amely sokak számára segítség és szükséges.

A földön élünk, az ég felé törekszünk, de a létra bennünk van.
A Laudetur és a Codex Kiadó mindent megtesz azért, hogy Ön ebben az évben olyan lelki élményekhez jusson, amely segítségével megtalálhatja magában azt a létrát, mely az ég felé viszi.

Vereb István
felelős kiadó

Sárközi Réka
főszerkesztő

Micsoda báty!

2010-12-26T11:01:00.000-08:00

Paul barátom karácsonyra autót kapott a bátyjától. Szenteste, mikor munkája végeztével kilépett az irodából, egy bámészkodó kölyköt talált a csillogó új kocsi mellett.
-A bácsié ez a járgány?
-A bátyámtól kaptam karácsonyra - bólintott Paul. A fiúcska elképedt.
-Csak úgy kapta, magának nem is került semmibe? Hű, de jó volna, ha...

Megakadt, de Paul persze jól tudta, mit akart mondani. Nyilván ilyen testvért szeretne magának. Ám amit végül hallott, attól tátva maradt a szája.
-De jó volna -kezdte újra a kis legény -, ha én is ilyen báty lehetnék.A barátom megdöbbenve nézett rá.
-Nincs kedved furikázni egyet? -szaladt ki a száján.
- Naná, hogy van!
A gyerek beszállt, de alig indultak el, ismét megszólalt: -Bácsi kérem, nem kanyarodhatnánk a házunk felé?
Paul elmosolyodott. Sejtette, mi jár a srác fejében. Szeretne felvágni a szomszédok előtt, hogy milyen pazar kocsival szállítják haza. Azonban ismét tévedett.
-Tessék szíves lenni megállni annál a kapunál!
A fiú beszaladt a házba, majd kisvártatva Paul hallotta, hogy jön visszafelé, de nem túl gyorsan. Nyomorék kistestvérét cipelte magával. Leültette a bejárati lépcsőre, aztán az autóra mutatott.
-Látod, öcsi, erről beszéltem. A bácsi a bátyjától kapta, neki egy fillérjébe se került. Ha megnövök, pont ilyet veszek neked, akkor majd te is láthatod a karácsonyi kirakatokat, amikről annyit meséltem neked.
Paul kiszállt, és előreültette a kistestvért. A nagyobbik gyerek betelepedett a hátsó ülésre, és emlékezetes karácsonyi sétakocsikázás kezdődött.
Azon a szentestén Paul megtanulta, mit jelent a mondás: Jobb adni, mint kapni!

A szokatlan betegség

2010-12-10T01:33:00.000-08:00

A világon elterjedt egy szokatlan betegség. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szívátültetést is alkalmaztak.
Az átültetett szív is pár napra a műtét után kezdett összezsugorodni. Tehetetlen félelem fogta el őket. A betegség tovább terjedt. A kórházak megteltek az utolsó ágyig. Rövid idő után mindenki szívbajos lett. Ágyban fekvő lett az egész világ és a halált várta.

Egyedül egy személyt nem ragadott el a kór. Idős ember volt, szép nagy és egészséges volt a szíve, sőt a szokottnál is nagyobb. Nekilátott a betegápolásnak. Azt vette észre, ha meg fogta a beteg kezét és rámosolygott a kis szív azonnal növekedni kezdett. Amint elengedte a növekedés megállt. Fölfedezett valamit. A szokatlan betegség oka a szeretet hiánya volt.
Nekilátott a munkának, betegtől betegig járt. Fogta a kezüket és nevetett. Amikor a beteg szíve kellő nagy lett, ő is képes volt gyógyítani. Az új orvosság gyorsan terjedt az egész világon. Világszerte megszaporodtak a nagyszívű emberek. Mindenkit gyógykezeltek és a szívek nőttek. Elég volt meg fogni a kezet és mosolyogni.
Testvéreim! Jézus elénk élte ezt a szeretetet, betegeket gyógyított és segített a rászoruló emberen, ezért lehet Jézus élete példa minden kor minden embere számára. Legyünk ebben is munkatársai.

Mennyi elég?

2010-12-10T01:28:00.000-08:00

A bölcs és hőn szeretett Bal Sem Tov, amikor halálát közeledni érezte, maga köré gyűjtötte tanítványait és így szólt hozzájuk:
„Évtizedeken át közvetítő voltam számotokra, de most, hogy magatokra hagylak, nektek kell megtennetek azt, amit eddig én tettem értetek... Ismeritek a helyet az erdőben, ahová eljártam, hogy Istennel találkozzam.
Ezután magatok menjetek oda, és tegyétek, amit én tettem ott. Tudjátok, hogyan kell megrakni a fát a tűzhöz, hogyan kell meggyújtani, és milyen imákkal kell Istenhez szólni. Tegyétek meg mindezt, ahogyan én tettem, és találkozni fogtok ott ti is Istennel...”

Ezután meghalt a bölcs és hőn szeretett Bal Sem Tov.
Az első generáció pontosan követte utasításait, és ha ezt tette, mindig találkoztak az emberek Istennel.
Amire a második generáció felnőtt, már elfelejtették az emberek, hogy hogyan kell megrakni a tűzhöz a fát, de amikor a maguk módján, egyszerű tüzet gyújtottak ott, ahol Bal Sem Tov tette, és elmondták a tőle tanult imákat, mindig találkoztak az emberek Istennel.
A harmadik generáció már nem találta meg a helyet az erdőben és nem tudta, hogy tüzet kell gyújtani, de emlékeztek az imákra, amelyeket egykor Bal Sem Tov tanított nekik. És amikor elmondták a tőle tanult imákat, mindig találkoztak Istennel.
A negyedik generáció idején már senki sem ismerte az erdei helyet, nem ismerték a tűzrakás ceremóniáját és már az ima is régen feledésbe merült.
De egy nagyon öreg emlékezett Bal Sem Tov történetére és néha-néha elmesélte azt a többieknek. És ilyenkor mindig találkoztak Istennel az emberek.

Az arany csomagolópapír

2010-12-02T05:59:00.000-08:00

Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Amiről az apa nem tudott, az az volt, hogy lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot, egy dobozba csomagolta be, és tette a fa alá. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres.
Azt mondta a lányának:

- Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni. - De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra.

Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki.
Nem sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetben. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle így emlékezve az ő gyermekére, aki azt odatette.

Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól, Istentől.

A víz súlya

2010-11-19T13:26:00.000-08:00

Ő azonban kifejtette a súlya teljesen relatív, hiszen attól függ hány percig tartjuk a kezünkben. Ha egy perc telik el még könnyű a pohár, ha tíz akkor már egyre nehezebbé válik, fél óra után pedig fájnak és remegnek a kezünk izmai, és alig várjuk hogy letehessük.
A vizet a mester a problémáinkhoz hasonlította, amelyeket hordozunk magunkkal és a súlyuk az évek során egyre nagyobbra nő stresszt és szomorúságot okozva ezzel. A kis tanítás lényege tehát az: hogy minden dolgot, amely feszültséget okoz a lelkünkben el kell engedni, a múltban történt sérelmeket el kell felejteni, hiszen az évek során problémákat okozhatnak mind lelki, mind testi szinten.

Feltámadás

2010-11-05T01:44:00.000-07:00

Dialógus
A szadduceusok dialógust kezdeményeznek Jézussal a feltámadás kérdéséről. Nem vitatkozni akarnak. A vitában az a hangsúlyos, hogy kinek van igaza, a dialógusban ezzel szemben az igazság a hangsúlyos. A dialógusban; csupán lényegtelen mozzanat az, hogy végül is kinek van igaza. A dialógust el lehet úgy is kezdeni, ahogy azt a szadduceusok is tették; hátha nincs is igazunk, tegyük fel, hogy van feltámadás, aztán nézzük meg, hogy ez a feltevés kiállja-e a törvény próbáját. A feltámadás lehetséges voltából, egy helyzetet konstruálnak, amelyben nem tudják értelmezni Mózest. Jézustól azt várják, hogy igazolja tanítását a Tórából.
Sikeres dialógus
Jézus vállalja a dialógust. A Tóra szívét idézi, amikor Isten, az önmagától égő tűz alakjában megjelenik Mózesnek és kinyilatkoztatja magát. Mózesnek az nyilatkozik meg, aki van, aki lehetetlen, hogy ne legyen, az Örökkévaló, aki Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének vallja magát. Ezek a pátriárkák, már régen meghaltak, testük elporladt. És mivel Isten nem a holtak, hanem az élők Istene, ezek a pátriárkák, haláluk után szükségképpen élnek. Jézusnak sikerült meggyőznie dialogizáló partnereit a halál utáni életről. Jézus érvelése azért meggyőző, mert a szadduceusok tagadták azt, hogy az Istennek a holtakkal bármiféle kapcsolata lenne. Sikeres a dialógus, ha nem ránk derül fény, hanem maga az igazság ragyog fel. Az igazságban végül is Jézus mutatkozik meg, hiszen ő az Út az Igazság és az Élet. Vö. Jn 14:6
Isten ügye
A keresztény hitben az a hangsúlyos, amit az Isten tesz. A vallásban az a hangsúlyos, hogy mi emberek mit vallunk, hogy mit teszünk. A keresztény hit nem osztja meg a keresztényeket, a vallás megosztja. Vallásos alapon is szembe lehet szegülni Isten akaratával, ahogy azt Péter apostol is tette, amikor Isten parancsára sem hajlandó olyat tenni, amit tilt a vallása, nem akar tisztátalant enni. Vö. ApCsel 10:13-14 A vallásban az a rossz, ha az ember saját kezelésbe veszi az Isten ügyét, és a vallásban az a jó, ha az Isten ügye veszi kezelésbe az embert. Isten ügye az, hogy minden ember a fia legyen, hogy méltó legyen a feltámadásra, hogy üdvözüljön. Vö. 1Tim 2:4 Ez az isteni akarat valósul meg Krisztus keresztáldozatában. Isten megtestesült szeretete egészen odáig elmegy, hogy odaadja az életét, de tovább nem! Az isteni életet elfogadhatjuk, de vissza is utasíthatjuk. Befogadhatjuk Jézust, az életünkbe, az életvitelünkbe, méltóvá válhatunk arra, hogy Isten, az ő Fiát lássa bennünk, aki méltó a feltámadásra.
Kerékjártó Mihály

Megigazulás

2010-10-22T06:06:00.001-07:00

Isten előtt
Jézus megszólítja ezeket a jó embereket, hátha megértik; az ember kevés ahhoz, hogy igazzá tegye önmagát, az embert csak az Isten tudja megigazítani. Az ember nemcsak bűnös módon, hanem vallásos módon is el tud torzulni, össze tud gyűrődni. Az Isten előtti megigazulás alapvető feltétele, hogy az ember elismerje gyűrött voltát.

Függőség
A farizeus önmagát magasztalja Isten színe előtt. A köztudottan bűnös vámos jelenléte még jobban kiemeli jóságát, különb voltát. A farizeus azért tartja magát jónak, mert bőkezűen ad az Istennek. Teljesíti, sőt túlteljesíti a törvényt, az Isten szinte már a lekötelezettje. Az önmagával eltelt, az öntelt ember, csak követelni tud, kérni nem tud, mert nem akar függeni senkitől és semmitől. Istentől sem kér semmit, inkább túlteljesíti a törvényt, sokat ad, hogy legyen mit viszonoznia az Istennek. Vigyáz arra, hogy határozottan pozitív legyen a mérlege mindenkivel szemben, az Istennel szemben is. A vámos bűnös módon gyűrött, de imájában elismeri gyűröttségét, könyörgő kérése kifejezi függőségét Teremtőjétől. Istentől irgalmat kért és kérése meghallgatásra talált, megigazulva távozhatott a Templomból.
Megigazulás
A szentek nem azért szentek, mert nincs bűnük, hanem azért szentek, mert engednek, Isten túláradó kegyelmének. Ahol elhatalmaskodik a bűn, ott túlárad a kegyelem. Vő. Róm 5:20b A vámossal együtt mi is kérhetjük; „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek.” A szentekkel együtt mi is engedhetünk: Isten túláradó, megtisztító, megigazító kegyelmének.

Kerékjártó Mihály

Akinek nem volt lába

2010-10-14T02:06:00.000-07:00

Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé.

A dúsgazdag és a szegény Lázár

2010-09-26T11:42:00.000-07:00

Szolgálatunk
A mi emberi szabadságunk szolgálatban ölt testet. Szabadon rendelkezhetünk szabadságunk felett. Eldönthetjük, hogy kit vagy mit ajándékozunk meg szabadságunkkal, eldönthetjük, hogy kit vagy mit szolgálunk. Szolgálatunk irányultsága egyértelmű irány. Lehetséges kerülőutakon járni, de lehetetlenség egyszerre több irányba haladni. Az Igazsághoz kerülőutak vezetnek, a kerülőutak is értékesek, kerülőútjainkon vizsgázunk, a kerülőutakban mindig ott van a helyes irány is, a megtérés lehetősége is.
A kerülőutak veszélye; elakadhatunk valahol. A vagyon szolgálata kiemelkedően képes rabul ejteni. A „Hűtlen intéző” példabeszédét Jézus azzal zárta, hogy „Nem szolgálhattok két úrnak.” Jézus a pénzükben, a gazdagságukban bizakodó embereket figyelmezteti a dúsgazdag és a szegény Lázár történetével.
Bizalmunk
Jézus példabeszédei között ez az egyetlen, ahol valakinek neve van: Lázár, Eleázár, ez a név teoforikus, az Isten nevét hordozó név, azt jelenti, hogy Isten segít. Jézus ezzel is hangsúlyozza, Lázár nem a nyomorúsága miatt kerül a Mennyországba, hanem mert bízik az Istenben, Istentől vár segítséget. Lázár egyetlen menedéke az Isten. Istenben bízott, Istenre irányult halála pillanatában is, és hozzá jutott. A dúsgazdagnak másfajta irányultsága volt, ő a gazdagságában bízott, neki a múlandó földi javak adtak biztonságot. Döntő jelentőségű az, hogy miben, vagy kiben bízunk, hogy mi, vagy ki ad nekünk biztonságot.
Angyalok öröme
Lázár hajléktalanul, bénán, rongyosan, sebektől borítva fekszik. A kutyák ellen sem tud védekezni, segítő kéz nem nyúl felé. Akinek érintésétől az emberek iszonyodnak, azt az Isten angyalai átkarolják, és örvendezve a Mennybe viszik. Az angyalok öröme lehet a mi örömünk is. Boldog Teréz Anya az egyik novíciust ezekkel a szavakkal küldte munkába. Láttad, milyen tisztelettel veszi a kezébe a pap Krisztus Testét, úgy érintsd meg te is a haldoklót. A fiatal apáca, szolgálata után sugárzó arccal, boldogan mondta Teréz Anyának. Jézust érintettem, őt ápoltam, találkoztam vele!
Mennyország
Figyelemre méltó, hogy a példázatbeli gazdag ember nem azért jut a pokolba, mert valami rosszat tett, hanem azért mert valami jót nem tett meg, amit pedig megtehetett volna. Jézus, amikor az utolsó ítéletről jövendöl, mulasztásos bűnökre mondja ki a kárhoztató ítéletet; nem adtatok ennem, nem adtatok innom, nem ruháztatok fel, nem látogattatok meg. Vö. Mt 25:31-46 Az üdvösség útja, az Isten irgalmas szeretetébe való bekapcsolódás útja, ez az, amit ez a dúsgazdag elmulasztott. Embertársainkban az álruhás Jézussal találkozunk, legyünk jó barátságban vele, hogy régi, kedves ismerősként fogadjon bennünket a Mennyben.
Kerékjártó Mihály

Kéz nélkül, láb nélkül, aggodalmak nélkül

2010-09-23T04:46:00.000-07:00

Ha úgy érzi, elkeseredett, levert, a "mélybe zuhan", nézze meg ezt a kis filmet, mely erőt és hitet ad, remélem Önnek is!

Hűtlen intéző

2010-09-17T02:39:00.000-07:00

Értékeink mozgósítanak
Meglepő lehetett, hogy Jézus, hallgatósága elé egy hűtlen intézőt, egy tolvajt állít, hogy tanuljanak tőle. Mit lehet tanulni egy tolvajtól? Az Úr nyilván nem azért dicséri, hogy még utoljára jól meglopta gazdáját. Jézus nem arra biztat bennünket, hogy lopjunk, csaljunk és hazudjunk. Ennek a világnak a fiai azonban, valamit sokkal jobban csinálnak, mint a világosság fiai. Hűségesebben szolgálják a pénzt, mint sok hívő ember az Istent.
Több áldozatot hoznak a pénzért, mint sok hívő ember az Istenért. A vagyon megszerzése és megtartása felfokozza éberségüket, jobban, mint sok hívő ember éberségét az örök javak megszerzése és megtartása, és éppen ezért eszesebbek, találékonyabbak, amikor szorult helyzetbe kerülnek.
Értékeink találékonnyá tesznek
Az Úr, a hűtlen intéző okosságát dicséri, hogy képes rövid idő alatt felmérni a helyzetét, a lehetőségeit, és képes céljának megfelel jó döntést hozni. A pénz szeretetéből gyakran törvénytelenségek fakadnak, Isten szeretete is a törvények felett áll. Jézus bemutatta, elénk élte; nincs az a szabály, nincs az a törvény, amelyet szeretet ügyből fakadóan ne lehetne megszegni! Szabad teret adhatunk szeretetünkből fakadó találékonyságunknak. Szent Ágostonnak sikerült a keresztény etikát egyetlen mondatba sűrítenie: ”Szeress; és tedd azt, amit csak akarsz!”
Akik értékeiket nagyobb értékre cserélték
Kedden, Szent Máté apostol emléknapját ünnepeljük. A mammont szolgálta, vámszedő volt, de amikor meghallotta Jézus hívását, otthagyta a pénzt, és egész szívvel követte Jézust. Nagypéntek után nem tudunk róla, hogy szent Máté visszatért volna eredeti foglalkozásához úgy, mint a többi apostol. Vö. Jn 21:3 Zákeusnak is a pénz körül forgott az élete, sok embert becsapott, de amikor Jézus betért házába átalakult. Nyitottá vált a feltétlen értékre. Megváltozott az ébersége, figyelme, gondolkodása. Nemcsak a vagyon szeretete, az Isten iránti szeretet is, rendkívül találékonnyá tud tenni, jó döntési pozícióba tud hozni.
Értékeink alakítanak rajtunk
A mi életünk is át tud alakulni Jézus közelében. Amik vagyunk, amivel rendelkezünk, Teremtőnktől van, neki tartozunk elszámolással. Az Ő előre meghatározott jóságos terve, hogy Krisztusban, mint Főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Már most mozgósíthat bennünket a mennyeiekben való gazdagodás, bekapcsolódhatunk a szeretet egyesítő hatalmába, egyre inkább hasonlíthatunk Jézusra, Krisztus a mi Urunk által. Vö. Ef 1:11

Kerékjártó Mihály

Ha …, akkor …

2010-08-27T12:36:00.000-07:00

„Ha …, akkor …” a természet rendjében
A teremtett világban törvények érvényesülnek, ezek a természeti törvények Isten gondolatai. A tudomány kutatja az igazságot, kutatja a törvényeket, kutatja Isten gondolatait. Ha felismerünk és kimondunk egy természeti törvényt, akkor mindig kimondunk két szót is. Kimondjuk azt, hogy "ha" és kimondjuk azt is, hogy "akkor". Ha vízbe merül egy test, akkor annyit veszít a súlyából amennyi az általa kiszorított víz súlya, és így tovább.
A "ha" szó az okra, a feltétel rendszerre utal, az "akkor" szó pedig az okozatra. Az ok és az okozat törvénye a természetfeletti, erkölcsi világban is működik. Az erkölcsi világ; természetfeletti világ. Az erkölcsi világ természeti törvényeket, természeti erőket von szervezése alá. Ugyanazok a jó természeti törvények működnek egy baráti kézfogásban, mint egy gyűlöletteljes ütésben, csak hát más szervezés alatt. A teremtett világnak nem mindegy milyen hatalom szervezése alatt áll. Az egész természet sóhajtozva várja az Isten fiainak megjelenését.
„Ha …, akkor …” az erkölcsi világ rendjében
A mai evangélium erkölcsi törvénye így hangzik. Ha valaki magát felmagasztalja, akkor megalázzák, és ha valaki magát megalázza, akkor felmagasztalják. Jézus szelíd és alázatos szívű. El tudja fogadtatni magát és tanítását. Akik Őt befogadják azokban naggyá, imádandóvá válik. Ha valaki szelíd és alázatos szívű, akkor attól el tudjuk fogadni, ha hibáinkra figyelmeztet, annak esélye van rá, hogy jobb belátásra bírjon bennünket.
Tanulékony lélek
A meghívott asztaltársaság készségesen fogadja Jézus oktatását, amelyet másnak talán nem tudna megbocsátani. Jézustól el tudjuk fogadni, ha azt mondja; lehet, hogy vallásos vagy, de szomjazol az emberek elismerésére, jobban, mint az Isten elismerésére. Fel akarod magad magasztalni, bánt, ha nem te vagy a középpontban, ha háttérbe szorulsz. Nem bízol az Istenben, nem hagyod rá magad, hogy ő tegyen a helyedre. A kevélység csírái bontakoznak a szívedben. Isten színe látását kockáztatod. Istent csak akkor láthatod meg, ha a szíved tiszta.
Rejtőzködő élet
Jézus azt tanácsolja a házigazdának, hogy olyanokat hívjon vendégségbe, akik nem tudják viszonozni meghívását. A jó tett, amelyik elnyeri jutalmát, többé nem számíthat jutalomra. Őskeresztény korból maradt fenn a szállóige; Tégy jót és örülj neki, ha nem derül ki, hogy te vagy a tettes. Jézus világos evangéliumi tanácsát, hogy őrizkedjünk jótetteink viszonzásától, mintha teljesen sutba dobtuk volna. Mintha az élet minden területén a híres latin szállóige a "do, ut des"; adok, hogy adj, érvényesülne. Jézus evangéliumi tanácsának követése: hitet, bátorságot, és erkölcsi erőt feltételez. Ha le tudjuk győzni hiúságunkat, ha el tudjuk fogadni az utolsó helyet, ha a jutalmazás elől képesek vagyunk elrejtőzni, akkor Isten lesz az, aki felemel és megjutalmaz.

Kerékjártó Mihály

Egy kis vagányság az Úr nevében!

2010-08-12T05:03:00.000-07:00

Lendvai Zoltán plébános meglepő ügyességgel bűvöli a gördeszkát, és tanítja a fiatalokat. Nem szokványos, ám mégis hatásos, és valószínűleg eredményes "módszer", mert erre biztos, hogy emlékezni fognak tanítványai!

Ki az esztelen ember? Legyünk gazdagok vagy ne?

2010-08-01T12:34:00.000-07:00

Abban az időben: Amikor Jézus tanított, valaki megszólította a sokaságból: "Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget." Ő így válaszolt neki: "Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?" Majd a tömeghez fordult: "Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete." Példabeszédet is mondott nekik: "Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék." Lk 12:13-21

Ami fönt van, azt keressétek
Az esztergomi bazilika Dunára néző homlokzatán is olvashatjuk szent Pál apostol buzdítását; „QUAE SURSUM SUNT QUAERITE” Ami fönt van, azt keressétek! Az Apostol buzdítása arról tanúskodik, hogy az a fenti világ tőlünk nem teljesen idegen világ, hogy ott nekünk keresni valónk van. Ahol keresgélünk; ott jelen kell lennünk, ott valamilyen jelenlétünknek lennie kell. A lenti világról a prédikátor Salamon királytól azt hallhattuk, hogy minden hiábavalóság és a lélek gyötrelme Vö. Pred 1:1-23 Szent Pál apostol, a fenti világról tanúskodik, amelyben örök értékek vannak, amelyek képesek bennünket Istenben gazdagítani. Vö. Kol 5:1-11
Mire jó nekem
A mai evangélium, nem arról szól, hogy hogyan gazdagodhatunk Istenben, sokkal inkább szól arról, hogy hogyan, nem gazdagodhatunk Istenben. Ebből a sötét háttérből, a sötétség ellentéteként ragyog fel ma az evangélium. Miközben Jézus tanít, valaki veszi magának a merészséget, hogy szavaiba vágjon. Az elvakult kereskedő-szellem, úgy mérlegeli, Jézus nagyságát és tekintélyét is, mint bármi mást: Mire jó nekem ez a Jézus? A „mire jó nekem” kérdés önmagában sem nem jó, sem nem rossz. Attól válik rosszá, ha valaki önmagát a piramis csúcsán tudja, és mindent önmagához mér, és attól válik jóvá, ha valaki felismeri; az, az igazán a jó nekem, ha tudom azt, hogy én mire vagyok jó, hogy mire vagyok jó az Istennek.
Esztelen életvitel
Emberi méltóságunk, hogy nemcsak élünk, hanem lehet életvitelünk is, irányíthatjuk az életünket, lehetnek céljaink. Ennek a példázatbeli gazdag embernek, teljesülnek evilági vágyai, ez nemcsak az ő magánügye, az ő életvitelének társadalmi vetülete is van. Legtöbben az ő életútját követjük, vagy szeretnénk követni. Vagyonosak akarunk lenni, pihenni akarunk, enni, inni akarunk, élvezni akarjuk az életet. A fogyasztói társadalmat az emberek szerzési ösztöne élteti. Az emberiség kisebbik része pocsékol, a nagyobbik része pedig szeretne pocsékolni. Ebből a feszültségből irigység fakad, fegyverkezés fakad, háborúk fakadnak, ebből a feszültségből pusztulás fakad. Ezt a szerzéstől motivált életvitelt Isten esztelennek ítéli. „Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?”
Szerezni vagy lenni
Alapvetően nem attól függ az életünk, hogy mink van, hanem attól függ az életünk, hogy kik vagyunk. Szerezni, vagy pedig lenni, és egyre többé lenni? Ez itt a kérdés! Alapvetően szerzéstől motiváltak vagyunk, vagy pedig alapvetően a lenni, motivál bennünket? Riasztóan sokszor győz, a szerezni kapzsisága, a lenni gazdagsága felett. A lenni gazdagságát mi emberek a szerelemben akarjuk megélni, csakhogy a szerelem nem tartalmazza igazságát. A szerelmesek tökéletesen egyesülni akarnak, de egységük igazsága csak rajtuk kívül, csak a gyermekükben valósulhat meg. Ezzel szemben, az Istenszeretet tartalmazza igazságát. Jézus; az ember és az Isten felülmúlhatatlan egysége. Ha Isten felemelő szeretete visszhangra talál szívünkben, ha hitünkkel, bizalmunkkal mi is átöleljük az Istent, akkor Istenben gazdagodunk, akkor rátalálunk igazi önmagunkra a mi Urunkban, Jézus Krisztusban!

Kerékjártó Mihály

Ó jaj! Mit tettünk??

2010-06-24T13:34:00.000-07:00

Két-három héttel ezelőtt olyan dolog történt velünk, amit még ma sem értünk. Arra gondoltam, megosztom Önnel, kedves Olvasó ezt az "élményünket", hátha Ön segít abban, hogy megértsük a történteket.

Szóval... Az árvizeket, viharokat látván a Laudetur.hu is úgy döntött, a lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni. Érkezett hozzánk egy power pointos anyag, amely fotók segítségével mutatja be, milyen rombolást okozott a természet az épületekben, és milyen kilátástalan helyzetbe kerültek az Észak-Magyarországon élő emberek. Úgy gondoltuk, közreadjuk ezt a fotósorozatot, és lelkesítünk mindenkit, hogy lehetőségeihez mérten segítsen.

Ezt a felhívást a Heti Lélekemlő olvasóinak egy "különszám" formájában elküldtük. Talán Ön is emlékezik rá!

Számunkra felfoghatatlan dolog történt! Erről a külön email-ről soha nem látott mennyiségű olvasó iratkozott le! (Ezután természetesen, nem küldhetjük nekik a Heti Lélekemelőt sem!)
Miért?
Mi volt az az információ, ami ennyi emberből azt váltotta ki, soha többé nem akar tőlünk hírlevelet kapni?
Mit tettünk?

Azóta sem értjük... Ha Önnek van véleménye, gondolata, szívesen fogadom, írja meg itt...

Barátsággal és szeretettel,
Vereb István
felelős kiadó

Kerekes Károly: A kereszt

2010-06-23T05:01:00.001-07:00

Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja,
Hogy vérzik a válla és sebes a háta.
Van aki alázattal és lehajtott fővel
viszi a keresztjét,…krisztusi erővel.

Van, aki morogva, zúgolódva viszi, minden sarkon megáll, ha lehet leteszi.
Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják
hazug könnyek sokszor áztatják orcáját.

Van, aki keresztjét más vállára rakja,
abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja.
Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
segít embertársán, ő segít, te balga.

Én a keresztemet fiatalon kaptam,
elfogadni, hej, sehogy sem akartam.
Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem,
oh, csodák csodája! Összenőtt előttem.

Azután felvettem gyenge vállaimra,
tudtam, hogy elkísér hűen a síromba.
Tövises utakon elgyengült a lábam,
vittem a keresztem, meggörbült a hátam.

Elestem, felkeltem, így ment éveken át,
vittem és cipeltem a nehéz keresztfát.
Elmentem messzire, idegen országba,
oda is elkísért a keresztem fája.

Akiket szerettem, azok egytől-egyig,
azok kigúnyolnak, lettek ellenségim.
Tövis koszorúmat a fejemre nyomják,
könnyeim patakját szélesebbre ássák.

Mivel keresztemet nehéznek tartottam,
azért még hozzá egy fakeresztet kaptam.
Oda van az téve gyermekem sírjára,
egyből kettő lett a keresztem fája.

Már megöregedtem, hajam fehér lett,
de az én keresztem súlya nem lett könnyebb.
Naponta növekszik a keresztem súlya,
vagy én lettem gyengébb, s a vállam nem bírja.

Ó, sokszor de nagyon szeretném letenni,
Azt hiszem, tovább már nem is lehet vinni,
Vérzik a szívem, lelkem roskad össze,
De az én keresztem hű hozzám örökre.

Cirenei Simon, ki vinni segíted,
A jó Isten áldjon meg érte Tégedet.
Amikor meghalok, eltemetnek engem,
letűzik síromra nagy, nehéz keresztem.

Bocsásd meg Jézusom, hogy zúgolódva vittem,
És most visszaadom Neked a keresztem.
Csak azt az egyet kérem Tőled, Én Istenem,
Lelkemet vedd hozzád, magadhoz az égben!

Isten Országa

2010-06-03T06:50:00.000-07:00

Ország a Birodalomban
Jézus apostolai visszatértek missziós útjukról. Jézustól kapott hatalmukkal az Isten Országát hirdették, a Római Birodalom Judea provinciájában. Judea, Heródes negyedes fejedelem fennhatósága alatt állt. Az Isten Országának hírére Heródes zavarba jött, mert egyesek Jézusról azt állították, hogy Keresztelő János, mások pedig azt, hogy Illés próféta. Heródes tisztán akar látni ebben az ügyben, Keresztelő János nem lehet, hiszen Jánost ő fejeztette le. Heródes tudni akarja, hogy kicsoda ez a Jézus, azon van, hogy találkozzon vele.

Az Ország Áldása
Az apostolok beszámoltak Jézusnak mindarról, amit tettek, amiben fáradoztak. Jézus vissza akar vonulni tanítványaival egy csendes, magányos helyre, hogy kissé kipihenjék magukat. Amikor az apostolok a tó túlsó, településektől távoli partján kikötöttek nem a magány és a csend várta őket, hanem emberek sokasága. Jézus tartózkodási helye mozgósítja azokat, akik tekintélyüket, hatalmukat féltik Jézustól, és azokat is, akik az Isten Országának az áldásaiért keresik Jézust. Míg Isten áldása egyetemes; „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, hamisaknak is” Mt 5:45b, addig Isten szabadítását, csak kevesen fogadják be a szívükbe. Egy alkalommal Jézus tíz leprást gyógyított meg, tízen vették az Isten áldását, de csak egy akadt közülük, aki vette az Isten szabadítását is, aki hálás szívvel, az Istent magasztalva visszatért Jézushoz. Vö. Lk 17:11-19
Az Ország Ereje
Isten nem azt nézi, ami nincs, hanem azt, ami van, amik vagyunk, és amivel rendelkezünk. Rajtunk könnyen úrrá lesz a pesszimizmus, ez sincs, az sincs, ami pedig nincs azzal nincs mit kezdeni. Ami van, bármily csekély is legyen, azzal tudunk mit kezdeni az, az Isten kezében is át tud alakulni, meg tud sokasodni. Az apostolok felmutatják a tényeket; két hal, öt kenyér, ötezer ember. A tényekkel nem lehet vitatkozni, a tényeket csak el lehet fogadni. Az apostolok a világ szemében furcsán viselkedhettek, amikor a tények ellenére cselekszenek; letelepítik evéshez az embereket, amikor tudják, hogy nincs mit adniuk. Az indíték a motiváló erő nem látható. Nem látható, hogy az apostolok bíznak Jézusban, remélnek benne és szeretik őt annyira, hogy a tények ellenére is engedelmeskednek neki.
Az Ország Szabadítása
Az előző nap megvendégelt sokaság másnap, a kafarnaumi zsinagógában megtalálta Jézust. Jézus alaposan bemutatkozik, a személyéhez kötődő, eltolódott hangsúlyokat a helyére teszi. Jézus elsősorban Szabadító, Jézus az örök élet kenyere, Jézus önmagát adja eledelül, hogy aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, örökké éljen. Jézus bemutatkozása után sokan elhagyták azok közül is, akik korábban követték vele tartottak. Isten áldása kell, de Isten nem kell! Jézus apostolai is elbizonytalanodtak, kénytelen nekik szegezni a kérdést: „Ti is el akartok hagyni?” Az egyház létszáma egy főre zsugorodott, csak Péter a sziklaalap maradt meg. Péter apostol nem egyeztet a többiekkel, nem teszi fel szavazásra a kérdést, akár egyetértenek vele, akár nem, a többiek nevében is, remélhetőleg a mi nevünkben is válaszol: "Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje." Jn 6:68-69
Kerékjártó Mihály

Miért nem tudunk mindig ilyenek lenni?

2010-05-28T23:55:00.000-07:00

AZ ÉV FOTÓJA SPANYOL SZÖVEG MAGYARUL:
Nem veszett el az egész emberiség. A nap, a hónap, az év, az évszázad fotója. Ez a fénykép egy indiai újságból való; a következő aláírással érkezett:"Csak a szegény tud ilyen nagylelkű lenni. Milyen kár, hogy az ember nem mindig ilyen."

Új parancs

2010-04-29T13:43:00.000-07:00

Az ember dicsősége
Mi emberek meg akarjuk mutatni az értékeinket, küzdünk az elismertségért, sikerként éljük meg, ha kitüntetnek bennünket. Bilincsbe vernek, ránk ragadnak a sikereink és a kudarcaink is. Rövid földi életünk során nagyon sok időt töltünk bosszankodással, vagy ha sikereink vannak a félelemmel, hogy végképp el fognak bennünket felejteni. Isten küldi hozzánk az ő Fiát, megtestesült szeretetét, hogy ragacsos természetünktől megszabadítson, hogy lehulljanak rólunk a fényes kitüntetések, amelyekhez hiúságunk, és a sötét foltok is, amelyekhez szégyenkezésünk ragaszkodik, hogy valóban szabadokká váljunk, hogy életünket alapvetően ne mások véleménye, hanem egyedül a mi istenképűségünk; a mi szeretetünk megmutatkozása motiválhassa. „Arról tudják majd meg, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

Az Isten dicsősége
Jézus tanítja, elénk éli, hogy milyen az Isten, hogy kicsoda az Isten. Jézus számára fontos az, hogy mi emberek felismerjük az Isten értékét, az Isten dicsőségét. Jézus keresztáldozata megmutatja, hogy az Isten annyira szeret bennünket, hogy az életét adja értünk és megmutatja azt is, hogy Jézus, az ő életénél is jobban szereti Mennyei Atyját. Jézus keresztáldozata kiemelkedően az Isten szeretetének a megmutatkozása, kiemelkedően az Isten dicsősége. Emberlétünk éppen olyan nagy titok előttünk, mit az Isten léte. Ha tudnánk kicsoda az ember, azt is tudnánk kicsoda az Isten, hiszen bennünket a maga képére és hasonlatosságára teremtett.
Az egység dicsősége
Mi a valóságot csak töredékesen; egymásmellettiségében és egymásutániságában, térben és időben tapasztaljuk. A valóság teljessége ezzel szemben egymásban valóság és egyszerre valóság, tökéletes egység. Egy várandós édesanya ezt az egységet, ezt a valóságot közvetlenül megéli, hiszen a gyermeke benne él, és ugyanakkor ő a gyermekében él, az édesanyai szeretet ebből az eredeti, isteni egységből fakad. Isten dicsősége, az ő szeretetének a megmutatkozása, az egység megmutatkozása, hiszen; „Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.” Kol 1:17 Az Isten szeretete, nem egységet akar, hanem egységből fakad. Jézus dicsősége, szeretetének megmutatkozása, az Atyában van, és az Atya dicsősége, az Atya szeretetének megmutatkozása, az ő Fiában, Jézusban van. Nélkülözhetjük emberlétünk dicsőségét; lehet, hogy van a szívünkben szeretet, de az is lehet, hogy nincs. Nem tudunk szeretetet létrehozni. Csak annak áll hatalmában szeretetet megparancsolni, akinek hatalmában áll szeretetet adni! Jézus az ő éltető életét adja, az ő örök, soha el nem múló szeretetét adja. A szeretet parancsa arra kötelez bennünket, hogy Jézus szeretetét felismerjük, befogadjuk, hogy Krisztus titokzatos testének tagjaiként megéljük alapvető egységünket az Istennel, hogy Jézus szeretete túláradjon rajtunk is, az Isten dicsőségére!
Kerékjártó Mihály

Szeretet ügy

2010-04-16T02:29:00.000-07:00

Péter apostolnak nem volt valami jó véleménye apostoltársairól. Amikor Jézus megjövendöli azt, hogy el fogják őt hagyni, akkor Péter tiltakozik: „ezek” lehet, hogy elhagynak, ezektől kitelik, de én nem hagylak el, én az életemet adom érted! Jézus első kérdésében a „jobban szeretsz, mint ezek”, emlékeztetik Pétert arra, hogy tagadása előtt különbnek tartotta magát apostoltársainál. Péternek emberileg semmi mentsége nincs, Jézus iránti szeretete azonban nagyon találékonnyá teszi, Jézus mindentudására hivatkozik. „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!”
Eredeti szöveg
A görög szentírás agapé és filia szavainak a fordítók a szeretet szavunkat feleltették meg. Az „agapé” szó; a legmagasabb rendű, kiemelkedően személyek közötti szeretetet jelöl, a „filia” szó pedig arra vonatkozik, ha valamit, vagy valakit kedvelünk. Jézus két alkalommal az „agapász me”-t a legmagasabb rendű szeretetet kérdezi. Péter a történtek után nem tudja vállalni, hogy ő a legmagasabb rendű szeretettel szereti Jézust. Jézus kérdésére nem azt válaszolja, hogy „agapo sze”, hanem csak azt, hogy „fileo sze” kedvellek téged. Harmadjára Jézus ezt a kisebb szeretetet teszi kérdésessé, „fileisz me”, kedvelsz engem? Ez is oka lehetett Péter elszomorodásának.
Simon: hajladozó nádszál (labilitás)
Simon apostol Jézustól kapta a Péter nevet. Te Péter vagy, azaz kőszikla és én erre a kősziklára építem egyházamat. Jézus háromszor szólítja meg eredeti nevén Péter apostolt, Simon János Fia. Nem szólítja meg azon a néven, amelyet ő adott neki, nem szólítja Péternek, nem szólítja kősziklának, Simonnak szólítja. A Simon név jelentése a kőszikla ellentéte. Simon, ez a név azt jelenti, hogy hajladozó nádszál. Jézus nem szólítja Simont Péternek, nem szólítja kősziklának, mert Jézus kérdései Simon kősziklaságát, Simon apostol Jézushoz kötődését kérdőjelezik meg.
Péter: sziklaalap (stabilitás)
Péter megsérült, megsebesült és Jézus felméri a baj nagyságát. Simon megsebesültél, de ugye a hozzám való kötődésed nem sérült meg, ugye azért kötődsz hozzám, szeretsz engem. Mi általában az embereket a cselekedeteik felől közelítjük meg, a cselekedeteik alapján értékeljük. Jézus nem a cselekedeteink felől közelít hozzánk, nem a cselekedeteink alapján értékel bennünket. Jézus nem bűn felől közelíti meg az embert, hanem fordítva az ember felől közelíti meg a bűnt. Jézus nem a bűneinket kéri tőlünk számon, nem a bűneinket kérdezi, csak ezt az egyet kérdezi, de ezt az egyet megkérdezi tőlünk többször is; szeretsz engem? Péter apostol attól kőszikla; hogy gyengesége ellenére is, bűnei ellenére is, mindenek ellenére is kötődik Jézushoz, aki szereti őt, nemcsak azért mert, hanem szereti őt gyengeségei ellenére is, bűnei ellenére is, mindenek ellenére is!
Simon Péter: (labilitás - stabilitás)
Péter volt az apostolok közül talán a leglabilisabb. Ez a labilis Péter azonban mozdítható volt, és ez a döntő! Péter az ő bűnéből Jézus felé tudott mozdulni, és ezt a labilis Pétert Jézus sziklaalapra tudta mozdítani. Krisztus titokzatos testének tagjaiként kötődünk Jézushoz, minden élethelyzetben kötődhetünk hozzá. Követhetjük Jézust. Életünk minden pillanatában Jézus felé mozdulhatunk, sziklaalapunk felé, aki csak azt kérdezi tőlünk, szeretsz engem? Péter apostollal együtt örvendezve, vagy szomorúan mi is válaszolhatunk Jézus kérdésére. „Uram te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!”
Kerékjártó Mihály

Ne félj! Van "mögöttünk" Valaki!

2010-03-28T09:46:00.000-07:00

A mindennapjainkban gyakran azt érezhetjük, egyedül vagyunk küzdelmeinkben, nincs aki segítsen, aki mellénk álljon.
Íme egy kis egyszerű történet!
Igen is van mellettünk Valaki! Sokszor akkor érezhetjük, amikor a legnagyobb bajban vagyunk, akkor jön a segítség is!