Új parancs

Az ember dicsősége
Mi emberek meg akarjuk mutatni az értékeinket, küzdünk az elismertségért, sikerként éljük meg, ha kitüntetnek bennünket. Bilincsbe vernek, ránk ragadnak a sikereink és a kudarcaink is. Rövid földi életünk során nagyon sok időt töltünk bosszankodással, vagy ha sikereink vannak a félelemmel, hogy végképp el fognak bennünket felejteni. Isten küldi hozzánk az ő Fiát, megtestesült szeretetét, hogy ragacsos természetünktől megszabadítson, hogy lehulljanak rólunk a fényes kitüntetések, amelyekhez hiúságunk, és a sötét foltok is, amelyekhez szégyenkezésünk ragaszkodik, hogy valóban szabadokká váljunk, hogy életünket alapvetően ne mások véleménye, hanem egyedül a mi istenképűségünk; a mi szeretetünk megmutatkozása motiválhassa. „Arról tudják majd meg, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

Szeretet ügy

Péter apostolnak nem volt valami jó véleménye apostoltársairól. Amikor Jézus megjövendöli azt, hogy el fogják őt hagyni, akkor Péter tiltakozik: „ezek” lehet, hogy elhagynak, ezektől kitelik, de én nem hagylak el, én az életemet adom érted! Jézus első kérdésében a „jobban szeretsz, mint ezek”, emlékeztetik Pétert arra, hogy tagadása előtt különbnek tartotta magát apostoltársainál. Péternek emberileg semmi mentsége nincs, Jézus iránti szeretete azonban nagyon találékonnyá teszi, Jézus mindentudására hivatkozik. „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!”